Czifrik Balázs: ÚJ FORRÁS - 2002. november (szemle)

   
   1. Jó tapintani
   
   Nagyon kellemes volt kézbe venni. Pici, nem túl vastag, a tördelése megnyugtatóan szellős, mindezek ellenére sok név szerepel a számban. Aztán jó volt olvasni Szálinger Balázs nyitó versét, közben jó volt arra gondolni, hogy az előző számét pedig a Térey verse nyitotta. Mintha lenne valamilyen koncepció. És van. Mégpedig az, hogy a folyóirat nem programos, nem nemzedéki, nem elvi, meg nem nem. Viszont egy igen: nyitott. De nagyon.
   
   2. Emlékezik
   
   És törődik a múlttal, azzal a közel múlttal, amivel mostanában nem szokás. Ugyanis Illyés Gyula most lenne 100 éves. A folyóirat fölvállalta Illyés emlékét. Azt az emléket, ami ma nem divat. Ne feledjük, azért van oka a divatvesztésnek. Bonyolult ez az Illyés-ügy. Lehet-e szeretni? Ha lehet, miért, és kell-e nem szeretni, s akkor miért? Egy biztos most az utóbbi a divat. Az is biztos, hogy az Illyésről értekező szerzők (Vasy Géza, Monostori Imre, Tüskés Tibor) az életmű erényeit vonultatják fel. Hangsúlyozva többek között Illyés európai magyarságát, szintetizáló képességét. Sőt még arról is olvasunk, hogy az 1960-as 1970-es években Illyés műveit is cenzúrázták, látszólag kihúzva ezzel az Illyést kollaborálással vádolók támadásainak méregfogát.

   
   3. Ellenpont
   
   Ez hiányzik az Illyésre emlékező írásokból. Tudjuk, rengeteg van. Azt is tudjuk, ez nem irodalom, pontosabban nem esztétikai, hanem irodalompolitikai kérdés. Akkor most mi is lesz? Nekem van egy történetem, de mielőtt elmondom, tudatom mindenkivel, hogy én nem vagyok kompetens a kérdésben, inkább laikus. Átlagolvasó. Még ez sem igaz: kevesebb is, több is. Kevesebb, mert Illyés felől nézve fiatal vagyok. Ahogy a Liliomban áll: "Maga nekem fiatal!" És több, mert az átlag olvasó nem biztos, hogy tudja, Illyés most lenne 100 éves. Akkor most jöhet a történet. Az egyetemen egy idősebb tanárom mutatott nekem egy könyvet, amit Illyés dedikált egy általam ismeretlen embernek. A tanárom elmesélte, hogy az az illető, akinek a dedikáció szólt, Kádárnak volt személyi testőre. Kádár és Illyés gyakran sakkozott együtt. A személyi testőr pedig a szobában teljesítette a kötelességét, és kötelesség-teljesítés közben kapott egy dedikált példányt. A tanáromhoz pedig úgy került az a bizonyos kötet, hogy ő pedig a személyi testőrt tanította esti gimnáziumban, s az egyik évvégén a tanáromnak ajándékozta a dedikált kötetet, mondván, neki van még több is, és látta, hogy a tanár úr mennyire örült neki. Ennyi. Lehet, hogy ez nem is igazi ellenpont.

   
   4. Mégis ellenpont
   
   De ez már a folyóiraton belül. Ugyanis az Illyésről szóló esszék a hagyományos, veretes, magyar esszé nyelvén íródtak. Mindenki megértheti, még az is, aki nem akarja.
   Ezt követi Fried István kritikája Orbán János Dénes új gyűjteményes verseskönyvéről, az Anna egy pesti bárban címűről. Ez az írás viszont keményen a posztmodern irodalomelméletek nyelvezetén dönget. Falakat meg idegzeteket. Én értem ezt is, meg klassz, alapos tanulmány, de az az olvasó, aki fiatal és nem végezte el a bölcsészkarok valamelyikét, döbbent arccal lapozgathatja ezt az írást, már ha lapozgatja. Lehet, hogy Fried tudja, hogy úgysem lapozgatja. Csak az a baj, hogy a "szakma" tudja, hogy Orbán János Dénes tényleg jó, sőt, de a többiekkel, a szerencsétlen "szakmán" kívüliekkel, akik kiszorultak a jóból, azokkal mi lesz?
   
   5. Hiba
   
   Halkan jegyzem meg, szinte ide se írtam, meg aki már szerkesztett lapot, az tudja, hogy a legjobb szándék és odafigyelés mellett is mindig előfordul, szóval az átkozott nyomdahibák, elütések, kihagyások. Kicsit sok van belőlük.

   
   6. "Mégis új"
   
   Számomra a folyóirat nagy erénye, hogy egy-egy szerzőtől hajlandó csak egy verset közölni. Bíznak a szerkesztők a szerzőikben, és ezt éreztetni kívánják velük és az olvasókkal. A teljesség igénye nélkül zárásképpen egy versből, Fecske Csaba Őszi reggel című verséből idézném az első versszakot: "rigót működtet a kora reggel/ verítékezni kezd az őszi fű/ az utca megtelik emberekkel/ koponyámat mintha egy köszörű/ járná körbe csak úgy zúg a fülem/ tudom működik minden nélkülem". Ha működik, hadd működjön! Szép is az!