Darabos Enikő: Sajtószabadságba lógó Demszky-csöcsök etc. (M. Fórum-szemle)

És ezt épp most tették közre, mikor dúl a választási kampány. Lássátok, feleim, sokan vagyunk, velünk vagyunk, megmaradunk.
   
   2.
   A 86 éves Arthur Miller beszólt Amerikának, de ez a lakáj mentalitású balliberális magyar sajtó elhallgatta ezt előlünk. Fúj, és piha. Úgy történt, hogy Párizs egyik színházában műsorra tűzik Miller egyik darabját, és ennek kapcsán interjút készít vele egy francia hetilap. Kérdezik Amerikáról. Mire a 86 éves Miller rosszallóan nyilatkozik Bush agresszív politikájáról. Azt mondja, nem nagyon szeretné, ha lerohannák Irakot. Félti az elemi demokratikus jogokat. A cikkből az nem derül ki, hogy a riportereket érdekelte-e Miller drámája. Ha már épp akkor interjúvolják meg, amikor. De ez a cikk íróját se nagyon érdekli. Neki itt van egy név, ráadásul ilyen világirodalmi méltóságú. (Ez a feudális retorika elég hervasztó.) És ez kapóra jön neki, hogy a Csurka tavaly szeptember 11-i reakcióját megnemesíthesse. Lám, lám, a mi Arthur Millerünk megmondta, de ti, kutyafülűek
   
   3.
   Baj van a Magyar Alkotmánnyal, ugyanis nem definiálja, hogy mi a "nép". Szentmihályi Szabó Péter ezért úgy dönt, hogy ezzel a szemantikai problémával fog vacakolni. Ha már az alkotmány szövegezői nem teszik. Érdekes gondolat valóban: ott ül a sok szövegező, hogy most már csak le kellene fektetni egy Alkotmányt, de sehogyan sem tudják szemantikailag tisztába tenni. Már csak azért se, mert például folyton ideológiai csomósodások bukkannak elő munkájuk során. Szentmihályi nem sokat vacakol: definiálja. Megmondja, hogy a nép alulról felfelé, szétszórtan és egyúttal megosztottan. És aki ebben ideológiát lát, az nem a függetlenség eszméjének megfelelően gondolkodik, és ezért a népszuverenitás ellensége. Hogy a függetlenség és a szuverenitás között mi a különbség, azt a cikk alapján nem tudnám megmondani, de az kiderül, hogy "a szuverenitás gyakorlásának előfeltétele a függetlenség". És ez itt mind a népre vonatkozik, aki - definíció szerint - egy "kollektív szuverenitás". A cikk végén Szentmihályi angolosan lenéz a lováról, látja, hogy az istenadta nép nem tudja a népszuverenitást közvetlenül gyakorolni, mert nem hagyják azok, akik miatt a nép nem tud független lenni. És érzi, miként veszti el a hatalmát önmaga felett. Mert Szentmihályi is nép.
   
   4.
   Kíváncsi lettem az álnevekre. Hogy kinek ál, és ki áll emögött. Szemérmetlen lettem ez alatt az egy havi Fórum-szemlézés alatt.

De nem tudom belátni, miért kellenek azok a hosszadalmas mondatszerkezetek, amelyek úgy megültetik a mondatot, holott az kiérezhető, hogy mindenképpen mozgósítani akar. Például ott van egy hatsoros mondat, amelynek a második fele így néz ki (ha végig beidézném, akkor se lenne sokkal jelentőségteljesebb): "a szolgává és hazudozóvá, följelentővé gyúrni akaró szocialista rendszereket". Mindenki sejtheti, hogy ezeket szidja, ezek követőit ostorozza ilyen fárasztó passzusokkal (Czegő Zoltán). Igazán beláthatná, hogy erre nem lehet bemozdulni és nemzetmentő hévvel akarni egy nagyot, mert már mondat közepén lelohad a lendület, és kihűl a fel sem szított szenvedély. Legyen igei, ha már ezt szeretné. Csinálja akkor elegánsabban. Ne legyen igeneves habot verő szájú. De akkor meg nem lenne Fórum. Az lehet.
   
   5.
   Az együttérző állat és az ember című tanmese dramatizált változatban olvasható az eheti Fórum hasábjain. Megjelenik a nép. Ez mostanában egy igen népszerű figura. Végy 20 dkg népet, óvatosan passzírozd át a törvénykezés szitáján - máris megvan a téma. Jelenleg éppen a mozgássérültek parkolási nehézségeiről ír Molnárné dr. Kisida Erzsébet. Leírtam a nevét, hadd legyen sajátos. Mert az a problémája, hogy a közfelügyelet embere nem ítéli meg helyesen a sajátos helyzeteket. Egyformán alkalmazza mindenkire a törvényt. Azt mondja a mozgássérültnek, hogy nem jó helyen parkoltál, öreg, beszállítottuk az autódat. Még akkor is, ha az egészségesek beálltak a mozgássérültek sajátos használatára szánt hycomat parkolójába, és az innen kiszoruló autós kénytelen rálógni fél kerékkel a zebrára. Ez képezi a dráma konfliktusát. Ezt akár még autentikusan is előadhatná a felháborodott szerző, de már a cikk elején érezni a probléma ideológiai felhangjait. Így kezdi: Demszky-cityben víg az élet. Már attól nem lehet jól ironikus, ahogy indul. Az ideologikusságát leplezni sem kívánó irónia nem lehet szellemes.

Ezért rossz a cikk - mert érezni, hogy a pucér cicijüket teherautókból lógató lányok akkor is súlyos probléma középpontját képeznék a szerző számára, ha a mozgássérültek tudnának parkolni. És hogy mindez azon állna, hogy Demszkyt le kell váltani, azt ezek után végképp senki nem fogja neki elhinni.
   
   6.
   Általában véve a Magyar Fórum néven futó média-jelenség azt igazolja, hogy sajtószabadság van. Lehet mondani bármit. Le lehet hozni bármit. Mégis a lap szerzőinek (jó, legyen a többes) egyik legsúlyosabb problémája, hogy nincs szabadság. Se sajtó-, se másmilyen. Nem veszik észre, hogy ha nem lenne, akkor nem lehetne azt mondani, hogy nincs. Na, jó. Ebbe nem megyek bele. Gondolkodjunk rajta.