Darabos Enikő: Asszonyba fagyott (cyber)reszketés (Mancs-szemle - 45. szám))

   
   1.
   
   Kicsit sárga, kicsit savanyú.
   
   2.
   
   
   Georg Klein író és a Narancs úgy gondolja, jó, ha az írók meg vannak interjúvolva. Soha nem értettem ezt a prekoncepciót, de egye fene, adjon az író interjút. Beszéljen a plüssmacijáról, a nagynénje rengő melleiről, a velős csontról és az "irodalmi nagyüzemről". Georg Klein ez utóbbiról tud hosszasan beszélni enyhe rosszallással és sértett önérzettel a hangjában. Aztán a német irodalom amerikanizálódásáról. Meg a fasizmus rossz nyelvhatásairól. Hogy a nácik kisajátítottak néhány szót: pl. azt, hogy Reich és Heil. Írói szándéka, hogy ne engedje át ezeket a szavakat "a halott náciknak". Másrészt pedig "a szavakat nem kell rehabilitálni, a szavak ártatlanok". Mindezek ellenére: "a német kis nyelvvé vált, és erősen az amerikai kultúra hatása alá került. Sőt, talán még nagyobb veszély fenyegeti, mint a többi kis nyelvet, ugyanis a német öntudatában gyengült meg". Mondom, a plüssmacijáról.
   
   3.
   
   A Jelenkornál jelent meg Stanisław Ignacy Witkiewicz Az ősz búcsúja c. könyve. Tudod, az öreg Witkiewicz fiáé. A recenzáló az első öt sorban elsüti az aduját - a szerző azért olyan, amilyen, mert nyomasztóan hatott rá a "nagy formátumú apa neve". Ettől csak a második keresztnév és a Witkacy művésznév különbözteti meg.

És ha ezek után még mindig nem értenéd, miről van szó, olvass egy kis Harold Bloomot. Na, jó, Lacant. Oké, legyen - olvass S. I. Witkiewiczet.
   
   4.
   
   Partiarc. Partiélet. Partiszlengben. A helyesíró program nem ismeri (f)el egyik fogalmat sem, ennek ellenére Kömlődi Ferenc megírta a Holdfogyatkozás-t. A recenzáló pedig elolvasta. Hiányolja ugyan a techno társadalom-lélektani hatásainak értelmezését; úgy találja, hogy talán kissé lazán kapcsolódnak egymáshoz a történetek, de így meg lehetett őrizni a spontaneitást. Vagy legalábbis annak látszatát. És most mondja már meg valaki, hol a különbség? Ez legfeljebb akkor derülhetett volna ki, ha a személyiségre koncentrál. Arra például, hogy milyen változások állnak elő a személyiségben az elektronikus zene és a partik hatására. A szerző azonban mindezzel nem foglalkozott. Megírta a magáét, és majd a többiek is megírják a magukét. És úgy jó olvasni a regényét, ha tudod, hogy Kömlődinek mi a véleménye a cyberfuturológiáról. Ha nem tudod, nehezen fogod értelmezni az utolsó nagy víziót.

   
   5.
   
   Ha én lennék Podmaniczky Szilárd, úgy írnám a nevemet, hogy Podmanicki Szilárd. És valahányszor csak leírnám, olyan lenne, mintha kiejteném és rögtön hallhatóan, sőt, érezhetően jelenvalóvá válnék. Egyszerűen és emberbarátian csak Podmanicki. A szöveg olvasása közben arra gondoltam, mennyire oda kell figyelni, hogy az ember kapásból ne a bevett helyesírási dogmák szerint írjon le egy sztorit. Meg kell kétszereznie a figyelmét, holott bárki hozzá nem értő azt gondolhatná, hogy ej, de laza, mit laza, vérlázítóan pongyola. Hát, nem. Podmaniczkynak igenis oda kell figyelnie a nyelvére. Például itt van ez a mondat: "De akkor az asszony fordút rám, hogy neki köll még, az ő testinek ez nem ölég, ne haggyam belefagyni a reszketést". Igen, mert a Szeged-környéki özést is hozzá kell számítani. Arról nem is beszélve, hogy tudod, mikor fogja neked azt mondani ez a szóba hozott asszony, hogy ne hagyd belefagyni a reszketést. Így lesz Podmaniczkyból Podmanicki.
   
   
   6.
   
   Hogyan legyen BOLDOG? Hirdessen a Narancsban!