| 168 óra 41. szám, 22002. október 10. 1. Iszonyatos sebességgel pörög minden. Az albérlő, az üveges, a főbérlők, az antropozófus és a különböző tanszékvezetők, mind elkezdtek pörögni. A frontok jönnek, mennek. |
Lelép az albérlőnk, mert nincs tévénk, mire kapunk egy új színes tévét, de most meg albérlőnk nincs. Idegenül bámuljuk a tévét, még távpöccentő is van hozzá. Eddig gyufaszállal tekergettünk, most mindenki pöccentene. És kizárólag oda, ahova ő akar. Én az albérlőt rúgnám valagon. De erre nincs idő, sebtében megüljük a születésnapomat. Megtáncoljuk, jobban mondva. Én meg Te. Röviden a legutóbbi 168 óra |
A riporternő tudja, hol kell molesztálni, Háy pedig hozza a formáját. Ez minden. Csak bele kell nézni a szemébe 6. Valóban el tudom képzelni, hogy a szerkesztők nem tudtak ellenállni annak a fotónak, amelyiken Putyin és Varszonofij érsek érzéki szája hajszál híján cuppanós csókban forr össze. Muszáj volt betenniük, annak ellenére, hogy Varszonofij érseket a cikk nem említi. Hacsak ő nem maga a birodalmi érdek, illetve ennek megtestesítője, amivel Putyin szemmel láthatólag azonosulni igyekszik. Az első sorokban a cikk éles hangot üt meg: az újkori orosz politikában hárman ünnepelhették a a hatalom csúcsán az 50-ik születésnapjukat: Lenin (1920), Sztálin (1929) és Putyin. Micsoda különös véletlen! A csók izgató lehetőségét Putyin titokzatossága csak tovább fokozza, hiszen a szerző szerint annyira titokzatos, hogy hatalmának harmadik esztendejében sem lehet gondolkodásmódját követni, kiszámítani. Három éve ott lebeg a csók lehetősége az ajkaik közt. Most lesmárolja az érseket, vagy nem? Most a birodalmi érdekkel, az "Oroszország az oroszoké" Szolzsenyicin-szlogennel azonosul, vagy európaizálásra készül? Kancsuka vagy puszi? És ha igen, kinek? És hova |
|
|
