| Magyar Fórum XIV. évfolyam, 36. szám, 2002. szeptember 5.
1. Neee Nehezen tudom magam visszafogni, érzem, hogyan csordul túl lelkemben a szókép. És mire felér a számig, már vigyorgok. Mert olvasás közben a lelkem lesüllyedt a gyomromba, és összeszűkült. Ott kuporog, és szűköl. |
Hiába, nem tágul, pedig érzem, hogy ez itten lélektágításra van csinálva. A Magyar Fórumban az egeknek "nagy öble" van, a rendszer "bűzhödt", itt "göcsörtös kezek rónak nehézkes betűket". Ha nem hiszed, járj utána. 2. Anti kontra Árpi A lap címoldalon hozza az esztergomi gyerekek baloldali nyaraltatásának ügyét. Jöttek a sumák, fiatal balosok és mosolyogva vitték a gyerekeket olcsón nyaralni. Aztán kiderült, hogy "megtöltötték a kezük közé került kisgyerekek fejét" rettenetesen ostoba népdalokkal. Ráadásul ezek homoszexuális jelentésárnyalatára sem voltak tekintettel. Sőt. Tették mindezt azért, mert az "SZDSZ értékvilágából is megjelenítettek néhányat az ifjú balosok". Ha belegondolok a népdalok szinte visszakereshetetlen szexuális szimbolikájába, szegény gyerekeknek jobb lenne, ha viasszal tömítenék el a fülüket, hogy még véletlenül se halljanak meg egyet se. De az meg mégis, micsoda szadista eljárás lenne. Szóval, a táborozás alatt ott állt az Anti (mert ki más is állhatott volna!), és népdalnak álcázva csak úgy töltötte bele a kisgyerekek fejébe azt a sok, perverz, szexuális szimbólumot. Aztán meg széles jókedvében #8220;kimetszett egy tincset egy Árpika nevű kisfiú hajából". Hangsúlyozom, ". Mert hogyan is hívhatták volna másképp azt a gyereket?! 3. Semmisítsetek meg! Csurka a második oldalon "magyar szemmel" nézi ahogyan #8220;Orbán Kerényivel tornáztatja a polgárokat, s hogy az összejövetelben egyszerűen nincs radikalizmus". Alapjában véve úgy látja, hogy picinykét megült ez az Orbán. Meg aztán ott van az az ellentmondás, hogy Kövér a Fidesz-székházban mozgósít, Orbán viszont kinn az utcán #8220;tölti az időt". |
Szóval, itt van ez a két figura - az egyik a mozgósító, a másik az "altató", #8220;a körön belüli helybenjáró". A két emberi magatartás közötti feszültség teszi ki a Csurka-féle dráma konfliktusát. Megjelenik a Népszabadság nevű démon, aki #8220;megsemmisíti" a megülős Orbán nevű szereplőt, és figyelmen kívül hagyja a mozgósító Kövért. Ez elvileg rendben is kellene, hogy legyen, mert az Orbán nem igazán élvezi a szöveg beszélőjének (a "mi") szimpátiáját, de valami miatt mégis gáz van. Mégpedig azért, mert elsikkad a mozgósító Kövér #8220;cselekedni kell"-gondolata, amelynek - mint ez a drámai feszültségű szövegből kiderül - #8220;gazdái" a MIÉPesek. Csurka legnagyobb problémája, hogy senki nem figyel erre a gondolatra, vagyishogy nem ezt semmisíti, meg pl. a Népszabadság nevű démon. Értitek: mintha azt mondaná, jöjj, és engem semmisíts meg, mert akkor érzem, hogy vagyok. És nem jön. Az írás azzal zár, hogy "ha nincs MIÉP, megszakad a magyar életfonal". Innentől viszont, szakadjak meg, ha értem, milyen labirintusba vezet ez a fonal. 4. Fúj, globalizáció! Az semmi, hogy megszakad, de világösszeesküvés készül. "Világdiktatúra" - mondja Szentmihályi Szabó Péter. És a szerző szerint ennek egyik jele, hogy terjed az orwelli "újbeszél". Azt nem igazán értem, hogy az ettől való undorodás egy vérbő, purista nyelvfelfogás lecsapódása nála, vagy az olyan képzavarok is ide tartoznak, mint az, hogy #8220;még a demokrácia is édesebb, ha diktatúra ostyájában adják át gondterhelt ávós orvosok". Szegény Szentmihályi nem tud szabadulni az "újbeszél" elidegenítő hatásaitól, és kénytelen képzavarokban közölni a gondolatait. Kiszolgáltatottja a nyelvnek. Az anyanyelv jézuskrisztusa ott olvad meg a nyelvén, miközben vészterhesen közeledik felé #8220;a baloldali liberalizmusból kinövő globalizmus" lidérce. Ilyen #8220;megvalósult rémálmokkal" küszködik a Szentmihályi Szabó Péter. Miközben #8220;újbeszél". 5. Alt+Q Az eheti Magyar Fórumban van egy fotó, ami alatt az olvasható, hogy Csurka István és ifjú olvasója. Szép, nem?! A hozzá tartozó cikk címe pedig, hogy Csurka István Kőbányán dedikált. Lassan azon gondolkodom, hogy kódolom a Csurka István-t, hogy mondjuk egy Alt+Q-val rögtön be tudjam hozni, míg megírom ezt a szemlét. Ugyanis nagy sietségemben mindig elírom (ilyenek, hogy Csruka, Csukra, Csuark). |
Szóval, ott áll az a 11 éves kisfiú, és dedikáltatja a könyvét. Azt írják, hogy még dedikálás előtt elszavalta Reményik Sándor Magyarok mindenütt című versét. Lehet, ha én is elszavalnám, én is dedikáltatnék. 6. Egek! Na, és most jönnek a "nagy öblű egek". Valósággal elszédülök, ha belegondolok. A téma: az iskolakezdés. Ezt a mondatot muszáj kiírnom: "Akik júniusban belérobbantak (sic!) a nyárba, s ki az erdőkre, vizekre, azok sosem abba az osztályba térnek vissza, ahonnét seregélycsapatokként kisurrogtak a nagy öblű egek alá". (Wow! Szétrobbanó seregélyek, mindenhová becsapódnak a cafatok, sirr-surr - tiszta horror. Ha állatvédő egyesület lennék, tiltakoznék. Én azonban csak szemlézgetek, megadóan olvasom tovább.) Mégpedig tudod, hogy miért nem abba az osztályba térnek vissza? Megmondja ezt is, figyelj: mert "nem léphetsz sosem kétszer egymás után abba a patakba, mert az másodszorra már más". Puff neki, erre nem számítottál, igaz? Erre a filozófiai mélységű okfejtésre. Arról nem is beszélve, hogy ki a fenének lenne kedve belépni a seregélyhullákkal teli patak-osztályba, ahol úgy elborít a képzavar, hogy azt se tudod, hányadán állsz már a nyelvvel. Ehhez képest a "fennségek", az "el ne búsuld magad", a "fáradott meg" és a "túllépnetek kell" már kutyafüle. Vagy mi a macskanadrág. |
