Darabos Enikő: Magyar Narancs, 38. szám

Irulok-pirulok. De azért mégiscsak fel kellett volna olvasnia. Aki ilyen élesen veri vissza a fényt, annak smafu lett volna visszaverni azt a néhány "magas irodalmárt".

2. Táguló intim szféra
Kolin Péter írását ironikusnak is nevezhetném, ha ironikus volna. De nem az. Nem sikerül neki az lennie. A szöveg a BB fedőnevű kultúresemény szociológiai vonatkozásait elemzi. Attól tart, hogy a technika a kultúra segítségével átszervezi gondolkodásmódunkat, és már nem leszünk képesek szorongani. Márpedig a szorongás a lehető legtutibb technika a társadalmi lét megőrzéséhez. Jól néznénk ki, ha nem szoronghatnánk többet. Márpedig a BB #8220;a megfigyeléstől való irracionális szorongásunkat - legrosszabb esetben is - megragadható félelemmé transzformálja". Azt sugallja, nézd csak, a totális megfigyelhetőség nem is olyan iszonyatosan rossz dolog, nem kell ezen parázni. Amikor Kolin elragadtatja magát azt írja, hogy "a BB hatékony hangszigeteléssel látja el a kollektív elfojtás prését". Ezt nem is értem. De ugyanez a helyzet a "természetes" vs. "virtuális közösség" dichotómiával is. Mert bizonyos - teszem azt, lacaniánus - szempontból nincs az a "természetes" közösség, amely ne lenne virtuális. És ha már eljutottunk odáig, hogy természetes = kulturális, onnan már csak két lépés az, hogy természetes = virtuális. És rögtön újra elkezdhetünk szorongani.

3. #8220;Elkezdődik majd a hiszti"
Szegény Rácz Zsuzsának el kell most viselnie, hogy ő bestsellerszerző. Rémesen hangzik, nem? Értsük meg őt, nem könnyű ez, nem is nagyon tud vele mit kezdeni. Nem csoda, ha kissé hisztérikusan áll az problémához. Hirtelen "kiugrott" újságírónő lett, aki "robbantott" a Terézanyuval. Legát Tibor interjújából kiderül, hogy nem is nagyon akarta ő ezt. Nem igazán szeretne sztár lenni. Fél ettől. Nincs is ennek magyar irodalomtörténeti hagyománya. Ha pedig így áll a helyzet, nem is nagyon veszik majd be oda. Leugatják, hogy ez nem magasirodalom. Hoppá, pedig ez a multikulti kalamajka onnan indul, hogy nincs magas és alacsonyirodalom, nincs Én és Másik, mert a magas legalább annyira alacsony, mint amennyire más az Én. Ez azonban jelentheti például azt is, hogy az Én vállalja (hüm, hüm), hogy ő más. Hogy felolvas az alacsony a magasnak.

És azt mondja neki, hogy Én vagyok nemcsak "a legjobb lábú magyar lektűrszerző", hanem ez a hang is. Ha ez így nem túl alacsony

4. #8220;Akcióba kezd az arc"
Móricz-portrék a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Szijj Ferenc látta és megírta. Azt írja, hogy a kiállítás az arccal való dokumentáció, illetve az arcot védjegyként használó kultikus megértés ellen dolgozik. A Móricz-kiállítás egy kis szoba. A kis szobában hosszanti vásznak lógnak a falakon, rájuk vannak nyomtatva a képek és a szövegek. Szijj szerint mindez olyan, mintha egy könyv lenne, amelynek lapjait a szél stb. Sőt, nem is szél, "kis fuvallat". Egyszóval arcok, szövegek, idézetek lebegnek a falakon, s ez egy kicsit a Móricz-féle emberi társtalanság és bizonytalanság allegóriájává válik. Hiszen ha az arc nem szavatolhat az íróért - író ne tolja előtérbe az arcát, mert az nem e(szté)tikus -, akkor a kiállítás legyen olyan, hogy ezt az elvi problémát tematizálja. Márminthogy azt a kételyt, ahogyan Móricz a saját arcképéhez viszonyult. Ilyen az, amikor akcióba kezd az arc.

5. Identitás és igazság
A Kritika rovatban Vajda Júlia és Kovács Éva Mutatkozás című könyvét méltatja Kardos András. A szövegben pirossal kiemelt szavakból a következő mondattöredék áll össze: #8220;Identitás - soha többé nem állhat helyre". (Álljon ez itt a névtelen tördelők méltatására.) Mert a könyv a zsidó identitás alternatíváit kutatja egyrészt az elméleti tanulmány, másfelől az ún. narratív életinterjú módszerével. Kardos azt írja, hogy ez egy nagyon fontos, húsba vágó és bátor vállalkozás, noha helyenként a kutatók a megengedettnél hangsúlyosabban avatkoznak bele a történetekbe. Vagyis Kardos szerint kicsit olyan, mintha meg akarnák mondani, miről szól az adott történet. Talán nem elég nyitott az értelmezéshorizontjuk. Pedig leszámoltak az #8220;objektív igazság" fogalmával.

(Úgy) tudják, hogy az igazság "mindig felfüggesztett". Akkor mi a probléma? Valójában Kardosnak nincs is problémája a könyvvel kapcsolatban. Méltat.
   
   6. A ló, a kutya és a Tandori
   Nem bírom végigolvasni. Tényleg nem, elnézést kérek. A narrátor biztos, hogy elnézi, mert azt még el bírtam olvasni, hogy vannak reménytelen esetek, akiket ez nem fog érdekelni. Azt is belátja, hogy lóról és kutyáról nem is nagyon van, mit mesélni. Most látom, ahogy még egyszer belepillantok, hogy ha végigolvasnám, láthatnék valami fényt. De nem olvasom végig. Na, jó, a végét még megnézem. Azt írja, "úgy kell nekünk". Hogy? Soha nem fogom megtudni.