| Magyar Fórum XIV. évfolyam, 37. szám, 2002. szeptember 12.
1. Feltétlenül látni kell a Csurka-föliratos (sic!) választási kitűzőt, amit "ruházaton" kell hordani. (Nöm öttöm möszöt.) 2. Elnézést, hogyha úgy tűnik, mintha ismételném magam, de ezen a héten is baj van a globalizációval. Tényleg nagy baj van vele, mert elsősorban azzal jár, hogy "ne legyen magyar hang az éterben". A Pannon Rádió ezért felhívást, kérést és kérdést intéz a Magyar Fórum olvasóihoz, amelynek lényege, hogy - pénz kell a magyar hanghoz. Az induláshoz 300, a havi rendszerességhez pedig 100 forintot kell feldobni az éterbe, és erre majd műholdas vezérléssel szólal meg a "magyar hang". |
Ne legyetek kicsinyhitűek, rendszeresen dobjatok fel, magyar testvéreim, 100 forintot, és ez a hang "minden mást ki fog szorítani". Ennyit igazán meg lehet tenni a "magyar megmaradásért", igaz ugyan, hogy a megfelelő antenna és beltéri egység körülbelül 50 ezer forintba fog kerülni a megmaradóknak, de "ennyi kell ahhoz, hogy a magyar hang sok százezer tudatba, lélekbe bejusson". 3. Hát, ezt kihagytam - Csurka István ugyanis a szegedi Ifjúsági Házban "derűsen nyugtázta" a választási előkészületeket. Ha ez derű, akkor nekem sok mindent át kell gondolnom. Szerinte ugyanis "mélypont az is, ami történik, de az is, ami nem történik". Vagyis minden nagyon szar, az ellentételezés logikájának megfelelően az is, ami nem, és ettől vagyunk mi derűsek. Megint ez az önpusztító virtus, ami a gyűlés folyamán a számomra meghatározhatatlan szellemiségű "ne kapj, teremts!" eszméjével egészül ki. (Előállhat-e olyan kommunikációs helyzet, amikor ki lehet mondani azt a mondatot, hogy "ne kapj"?) A cikk írója minden gond (és írásjel) nélkül bevállalja az egyes szám első személyt, amikor a pártelnök beszédét ismerteti. Itt tényleg mindenki azonos, és minden más kiszorul. Ez a mélypont. De ennek az ellenkezője is az. |
4. Szentmihályi Szabó Péter eheti cikke szerint nemcsak a globalizációval vannak gondok, hanem "a nemzeti egységgel" is. Hihetetlen, nem? Érted már, hogy nemcsak az szar, ami van, hanem az is, ami nincs. A közéletet szerinte "politikai kaméleonok" uralják le. A MIÉPen kívül nincs olyan párt, amelynek önálló ideológiája és politikai arculata lenne. Az írásából az derül ki, hogy a mai politikai elit "majd jól ellesz egymással a meleg iszapban, tessék-lássék birkózik is egy kicsit a publikum kedvéért, de a szurkolók előbb-utóbb rádöbbennek, hogy minden meccs le van bundázva". Feladatának érzi, hogy ezeket a bika, disznó vagy víziló testű, arctalan kaméleonokat (vajon Bosch hogyan boldogulna egy ilyen figurával?) visszavezesse a könyvekhez. És akkor itt van a MIÉP irodalmi kánona: tessék, kérem, olvasni Szabó Dezsőt, Németh Lászlót, Veres Pétert, Szabó Zoltánt és Csurka Istvánt. No comment. 5. Az eheti Fórumban van egy Irodalmi szociográfia című írás. Mielőtt még bárki gondolkodni kezdene azon, hogy mire utal ez a műfaji megnevezés, megsúgom, arról van szó, hogy a cikk szerzője a magyar írók lakásviszonyainak összehasonlító elemzésére vállalkozik. Első ránézésre az a kérdés, hogy hány magyar író volt képes megélni az írásból. Lényegében azonban az a probléma, hogy 1935-ben miért nem kapott Szabó Dezső (nemzeti) ajándékba egy lakást az akkori kormánytól, és miért fizeti ki ma a főváros Faludy György lakását a kerületnek. (Persze, ha Szabó Dezső akkor kapott volna, biztos, az lenne a baj, de ezt csak úgy mondom.) |
Szóval a cikk írója azt állítja, hogy "nem fér a fejembe, hogy mi az a többlet, amit Faludy letett a nemzet asztalára". Naná, hogy nem fér. És ha nem fér, nem fér. Ez van. 6. A Magyar Fórum érzékeny az olvasói visszajelzésekre. Így kerülhet bele (vagy nem így, hanem másképp, de mindenképp belekerült) az a cikk, amely Egy tanár töprengései-t tartalmazza. Hét pontban a magyar közéletről pedagógusi szemmel. 1. A cigányok verekednek a tévében, a magyar ember meg szív. 2. Nyeljük a nagykereskedők banánját, a fákon meg rohad a magyar gyümölcs. 3. Kovács elajándékozza a leendő "magyar nemzetőrség" fegyverét. 4. Sok itt a zenélő indián és a lézengő arab, kínai, néger vagy vietnámi. 5. A Zeneakadémia tesz a magyar népdalra, holott 6. A Világbank és a magyar nyugdíjasok találkozása a kórházi ágyakon. 7. (Ezt idézem:) "Fontosabb lett volna megalkotni az országimát, mint az országimázst!" (A keresztrejtvény megfejtése: Sinka István. Csak azért mondom, mert nem biztos, hogy a meghatározás alapján - "a balladaköltészet legnagyobb hazai mestere" - rá lehet jönni.) |
