Darabos Enikő:Magyar Narancs 37.

Egyéb

Magyar Narancs XIV. évfolyam, 37. Szám, 2002. szeptember 12.

1.

Először mindig megírom a Fórum-ot, utána veszem elő a Narancs-ot. Vajon ez jelent valamit? Legközelebb majd fordítva lesz.

2.

Az Európai Parlament megdorgálta Magyarországot, hogy a szexuális irányultság ügyében büntető törvénykönyvileg még mindig nem elég felvilágosult. Ennek hatására hozta meg az Alkotmánybíróság a beleegyezési korhatár egységesítéséről szóló, kilenc évig halogatott döntését. Vagyis a kölcsönös megegyezés alapján létrejövő homoszexuális kapcsolatok nem számítanak többé "fajtalanságnak". Így válik "ésszerűvé" a szexualitás kérdése. A cikk írója olyan foucault-i szempontokat vesz figyelembe, hogy hogyan írja (át) a nyelv a szexualitást. Jó, hogy létrejött a felszabadító határozat, az AB azonban nem iktatta ki a "fajtalanság" és a "nemi erkölcs" fogalmait a magyar joganyagból, hiába, hogy kimondta a "homoszexualitás nem erkölcsi kérdés". Amit tehát a határozat megtilt, azt visszaírja a nyelv. Hoppá, hoppá, hoppá! És akkor ott van még a kárpótlások ügye, mert vannak, akik a kilencévi késlekedés miatt büntetőjogilag szívnak. Ez viszont már a büntetőjogi elbírálás tárgya. Mert a jogászok elbírálnak.

3.

"Echte fideszes startot vett" az Andrássy Egyetem. A bevezető propaganda sikertelensége miatt a tervezett 75-ös létszám helyett 55 hallgatóval indul az osztrák és német, illetve a bajor és baden-würtembergi támogatással létrejött felsőoktatási intézmény próbaéve. Igaz, hogy közben érdekfeszítő akkreditációs problémák adódtak, az is igaz, hogy a német szövetségi kormány támogatásából egy fityinget se lát az intézmény, mert azt többnyire az itt tartózkodó német professzorok finanszírozására szánják, a lelkesedés azonban töretlen. Nem töri ezt meg az sem, hogy novemberig várhatóan a Magyar utcai irodában és az ELTE kölcsöntermeiben folyik az oktatás. Az 5200 eurós tandíj körüli bizonytalanságok is csak a kételkedők szemében lehet aggasztó tényező. Az egyetem célja, hogy megfellebbezhetetlen tudományos színvonalat képviselő intézmény lehessen. Egy valóságos "kontinensen átívelő híd". Az, híd.

4.

Ken Follett kedélyesen mosolyog a Gabo kiadó és a Reader's Digest logója között. Mint aki tudja a siker titkát. A Naranccsal készült interjú során pedig el is mondja. Hangja azé az öntudatos szerzőé, aki tudja, hogy mitől döglik a légy. A most megjelent Vadmacskák című könyve ürügyén kérdezett írótól bárki megtudhatja, hogy hogyan kell egy izgalmas könyv megírása után sikeresnek lenni. A szerző látogasson el a cselekmény színhelyére, olvasson el egy-két témába vágó könyvet, készítsen jegyzeteket, mérje le a hatást a legközelebbi ismerősein. Szereplőit tekintve mindenképpen legyen egy hős és egy antihős, és semmiképpen ne engedje, hogy a szereplők a fejére nőjenek.

A cselekmény legyen hátborzongatóan izgi úgy, hogy lehetőleg az egész világbékét fenyegesse a sorscsapás. A sikerhez természetesen az is hozzátartozik, hogyha interjú közben személyes hangot üssön meg, előnyös, ha viccelődik, és legalább basszusgitáron játszik egy csupa kiadóból vagy szerkesztőből álló blueszenekarban.

5.

A lap a Kritika rovatban hozza Bán Zoltán András sorait az Osirisnál megjelent Moliére (-kötet)ről. Miután meglepő könnyedséggel és virtuozitással néhány névben vázolja a drámatörténetet (ne értsük félre egymást, itt csak a tragédiáról van szó, a komédiások később következnek), BZA meglepett királyként rájön arra, hogy nem is olyan rossz ez a Moliére, noha nem volt az a kimondottan "eredeti író". Márpedig az eredetiség fontos - gondolni kell itt arra, hogy aki eredeti akar lenni, ne nagyon hozzon vendégszöveget az autentikus szerzői textusba. Márpedig Moliére úgy tűnik, hozott.

"Gátlástalanul". De ez még mind nem elég, ha azt vesszük, hogy "a nagyságnak megvannak a maga történelmi feltételei". Jó, akkor azt gondolhatnánk, hogy Moliére korában ez volt a menő, hogy ne legyél eredeti, hogy hozzál és átvegyél, amit csak lehet. Így lett "nagy" Moliére. Csakhogy a továbbiakban kiderül, hogy mégsem így volt. BZA szerint "Moliére fityiszt mutatott az eredetiségnek. Legmélyebb műve mégis originális lelemény". Vagyis hiába akart ez a Moliére nagy lenni azzal, hogy nem eredeti, annyira nagy volt, hogy még akkor is az maradt, ha éppen véletlenül eredeti tudott lenni. Vagyis ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mik a nagyság "történelmi feltételei". BZA nem is akar ennyire telhetetlen lenni. Ő egyszerűen csak örül a nagyságnak, mint egy meglepett király.

6.

A MN eheti száma hangsúlyosan és többször is szóba hozza Miklauzič Bence első nagyjátékfilmjét, az Ébrenjárók-kat (két interjú és egy kritika). Úgy tűnik, tetszik neki, vagy legalábbis fontosnak tartja a róla való beszédet. Azt mondja róla, olyan, mint Amerika, csak más. Mondjuk, magyar. Igaz, hogy a forma tipikusan hollywoodi, a gondolatiság dettó, a jelenetek viszont örömet okoznak. És ez karakteres rendezőre utal csakúgy, mint a mikro-dramaturgia, a hangulatfestés és a színészvezetés. És ha valami örömet okoz, azt szeretni lehet. Maradjunk ennyiben.