Darabos Enikőt: FIDESZ-film és építs magadnak intimzónát! (168 óra szemle)

   1.
   
   Ezzel kicsit nehezebben boldogulok. Jobban oda kell figyelni. Nincs nagy kedvem a viktorizmusokhoz.
   
   2.
   
   Alibibolondok címmel hosszasan interjúvolja Bereczki Csabát a 168 óra. Aki nem tudná - én, például - a hamiskásan mosolygó fiatalember a Fidesz-időkben került a Mokép élére. Ő volt a supervisora - ájmín, produkciós ellenőre - többek között a Bánk bán és a Hídember c. magyar filmművészeti opusznak. Eddig rendben is volna, valakinek mégiscsak utána kell nézni, hogy a produkciók valóban arra költik-e a pénzt, amire kapták. Csakhogy az új kulturális tárca úgy találja, hogy a Bánk bánosok nem nagyon tudnak elszámolni 143 milával, és ezt vissza is perlik tőlük. Bereczki túlzásnak tartja a követelt összeget. Másrészt viszont úgy érzi, "senki sem kételkedik abban, hogy tisztességesen végeztem a munkámat". És ha működik a meggyőzés retorikája, akkor meg is ússza a felelősségre vonást.
   
   3.
   
   Pedig én tényleg reménykedtem benne, hogy csak alszik az a gyerek. Hogy csak betakargatják azok az inas, fekete kezek. Nagy József azonban nem így látta a Néprajzi Múzeum VILÁGFOTÓ kiállításán.
   

   4.
   
   Nem is értem, mi alapján választja ki a 168 óra a recenzálásra kerülő könyveket. Ugyanis ha jól emlékszem, még egy általuk jónak tartott könyvről sem írtak. Ez azért kicsit különös. Most is Bächer Iván Haláltánc c. kötetét ajánlják. Vagy nem ajánlják. Szerintem nem nagyon ajánlják. Mert mégis milyen ökonómiai nézőpontra utal az, hogy a kötet 42 történetéből 34 alapjában véve gyenge, a többi nyolc viszont kitűnő. A recenzálónak tudnia kellene, hogy a mai gyarló, mennyiségre hajtó kortárs fogyasztót nem fogja kielégíteni ez az arány. Ezek alapján a recenzió vagy leplezett anti-reklám, vagy más, számomra megfejthetetlen szempontok uralkodnak a kötetek kiválasztásában.
   

   5.
   
   Jolsvai András ezen a héten Burger Barna és Fényes Gábor fotókiállítását ajánlja. Két harmincas fotós New Yorkban a katasztrófa idején. Wow, megfogták az isten fotóművészeti lábát. (Hehe.) A fényképek "hömpölyögnek" és ez egyszerre "megdöbbentő, felkavaró, sokkoló, megejtő és lírai". Egy ilyen jelző-dömpinggel egy-kettőre megvan a standard ajánló optimális karakterszáma. Hogy a szövegből ne hiányozzék a boldogabb jövőre való kitekintés sem, a záró sorokban halkan becsúszhat az élő lelkiismeret hangja: "egy kiállítás, melyet ötven év múlva is meg kell majd néznünk". Ne azon gondolkozz, hogy miért pont ötven.
   
   6.
   
   Tudtad, hogy a Törökfürdő egykori szerkesztőjét, Bánki Györgyöt is felkérte a tévé, hogy legyen a Bigbradör pszichiátere? Bizony, az ördög nem alszik. Nem, persze, hogy nem vállalta. De nekem akkor sem válik szimpatikusabbá ezzel az áll alá szorított öklös fényképével. Legyen bármilyen pszichiáterkék szeme. Az interjú során a már megszokott témák kerülnek elő: házi peep-show fotelből, az intimitás - hú, szinte azt írtam, dekonstrukciója. Akkor viszont magyarázhatnám, hogy időtlen idők óta nem beszéltek ennyit az intimitás fontosságáról, mint a Bigbradör-őrület kezdete óta. Hirtelen mindenki intim akar lenni. Vissza akarja szerezni és meg akarja tartani. Most lett fontossá számukra az, amit a Bigbradör megpróbál tőlük elvenni. Fúrjad a szemedet a szemembe, drágám, építsük ki az intim zónánkat. És te magad légy benne a kalauz.