I.
Olvas-e a könyvek áltao a Nemzeth eleo?
Elejnk olvastk, olvastakh. De hagyukj,
hagyjuk ezt. Csak ? által, elébb ?
a széttört nyelvhez tértem majdnem vissza,
annyira nincs kedvem se, merszem se ezt
elmondani. (Eloaidmidn, eloaidmindegy,
édéseidegym, édesmindegy.)
Szóljunk hozzá, társak, ez maradt, az elv el,
demokrácia van, a nép elmaradt belőle,
de nagy kancellárok népszerűsége is felére csökken,
kis helyzetünkbe a nagy helyzet nem fér.
És mégis, mégis! Fáradozni is
hibajvoil,,, void, ,hjábavl, hiábavaló,
kár fáradozni, hogy ily igazad mondd?
s nehéz megmondani, hogy mit nem kár,
mégis a praktikumok maradnak, a pozíciók
(melyek bonyolultak, kétségtelen,
még a magunké is valami, s ez nem semmi!),
marad, ki mire jut, de néha,
személyesen elnyújtózva, így mondod,
kialudtság illúziójával hajnali ágyon, hogy még
nem kell egyetlen madaradnak odatenni a krumplit,
nem indul élet kutya s más dolgok körül,
a józan robot némi lógással, borral,
kevéssel, s úgy, hogy hajnali munkák
után a fél hét és nyolc óra közt bekapkodott
kétdeciket fél óra alatt kialudd, és tizenegykor,
hogy már a postás hőn várt zavarásán is túlestél,
nekiláthass, könnyű ebéddel, a kiiktatott
? max. gyümölcs ? vacsora jegyében
akár este hétig is dolgozz, vén fejjel a 65. mezőben
immár, sakkod 64 mezeje után, úgynevezett
rekordot dönts, és elkedvetlenedve
gondold el, kemény műfordítási munkádért, csúcsért,
pénzben annyit se kapsz, mint egy mindazonáltal,
?brr, amúgy?! igyekvőn megfizetett versért egy jobb
folyóirattól, mondom, elnyújtózva az ágyon, ?öcsi?,
ezt gondold, ?gondold meg,? ezt gondolod,
?gondold meg?, gondolod, s meggondolod , kicsit, mondom,
nyújtózva, de ne is mondjam, mondom, nyújtózva,
kicsit, nem is mondom, s azt mondhatom, ezt gondolod:
?örülj, hogy jön még belőled a szar, örülj, hogy saját
ágyadon nyújtózhatsz el, örülj, hogy sóhajthatsz,
hogy két kiló meggyet vehetsz, három nap délutánonként
ezt eszed, le is kell adni fölösleges kilókból, meg
jó a meggy, erre gondolj, mondom, kinyújtózva, jó a meggy,
s hogy a piac neked a Hold (alig), a Fény, a Vám, a Skála,
vagy inkább BEAC, a BEAC-piac, a beacpiac,
bjacpejcepbjacp, ezek oly szép dolgok,
szép az anyanyelv, az ajnyeayeavealjny, szép, épesz,
pszeé. Annyi szépség vesz körül, és örömben járván,
eits kréedsé, kréeds, eits, örmörmömbörmemböembn
javráan, Jadrán, szép volt az Adria, Velence,
bölcs és hitvány a drága Esti Kornél,
mégis dr. dr. med. nyisz. Egbr. Canovaro Ede vagy
meddv. dr. dr. (egy medve marta meg egykor!) prof. Grms.
Ebeistos Kamill kése alatt végezd,
jaj, bár hinár kavarodna lábadra,
jaj, bár az utcalángok esti fonatába valami gazember
belökne a csatorna partjáról, jaj, bár még ötször
vennék el fifikásan a velencei regényeid fordítási
munkáit, ott egye! csak ne a tanár úr, Canovaro Ede
vagy Ebeistos Kamill barátod kése nyomán maradna
arcodból mind kevesebb, géz vérrel nem lehetős, hogy ágyad
alá magad rugd, lekötöznek, a vasúti kerítés fehérsége
kórházi könnyűcsőszerkezet lesz, és hiába gondolsz
majd vissza nemcsak esti kérdéseidre, llilla lláncokra
nyakakon, akár az édesanyád nyakán, hiába stb.,
még jó, ha a sárarany hirtelen tüdővérzéssel
alvadottan bukdos ki szádból, netán két perc
szenvedés után megfulladsz. Valóban, mire való ez a sok
szépség, mit is olvasni mindet, akár ötöt is, akár
kettőt, akár megnézni a Hamletet, ha valami színész miatt
épp nem, Raszkolnyikovot tanulmányozni, ha nem akarsz
se agyonverni gazdag öregasszonyt, se lelkifurdalást
élvezni (nem bírni), semmi gyakorlati hasznod az egészből.
II.
S persze, gondoltál alkonyokra, mint Rilke,
konyultál le és ágáltál (föl), s nézted,
a trieszti járat milyen is lehetne, hajnalt
érkezni a furán komor városba, a nyugállományúakéba,
és volt terved, hogy Andorrát, Littyenstájnt s
Sant Marinói Juhot, mind a miniállamokat
(minigolfokat, miniszökdeléseket nyanyákon)
végiglátogatod (stb.), de ebből nemcsak az lett,
letl, teelt, lelttlet, meg a többi, hogy
anyagijaid is biztonságosabban vannak (meg,
mert hogy forgatni odaadnod azért nem lenne mit!
nagyon el nem úszhatsz, holtig munkára
kárhoztatva élsz, s örülsz, hogy van munkád
így-úgy), tehát az utazások, mint amiképpen
mindig kőrealista voltál az őrülmények mellett,
elmúltak, de ebből az lett, hogy beülni
egy vasúti fülkébe neked képtelenség, reggel
nyolc (vagy más napokon egy bolond, későbbi
egy és negyed óra leszámításával) után
(francba a mondatot, a mondatból meg nekem van,
elegem, nekem van a mondatból!) találkozni se,
nem, hát nincs repülés, nincs trieszti járat,
dujnó, más dajna, duhajság, dihaj-dánom,
eleve kivédve sok szánom-bánom
is ezzel.
S örülj, vagy borulj, ne pálinkulj,
hogy vannak még lapok! Folyóiratok. Kevésben bízol,
mégis: míg egy van, csak egy főszerkesztő a vidéken, kettő,
budapesti vidék is jó, lásd Világváros Mint Burgyingja,
míg van, ki panaszolja: ?Nem olvasnak!? ? addig könnyebb
azt mondanod: ?Hagyjam a nagy helyzetet! Ne nehezítsem
az én kedves barátom, Alexander Termovics vagy, három,
Rudan Galovics, Fesztum Petyukovics, Grábeny Áldovics
stb. szívét, ne mondjam már aztán én is/se, hogy... és a
többi? addig még valaki azért csak olvas,
a múltkori szám is tele volt érdekességgel,
még amit követni nem bírtam vagy nem akartam,
azt is ígéretesnek látszott, egyáltalán, annak
ellenére, hogy csak két kísérleti szonettet olvastam
el teljes érdeklődéssel és az illusztrációkat néztem,
állíthatom, fenntartottam az Olvasó Nép Fogalmát,
csakúgy, mint házi verébke tojónk a verébfajt,
ahogy nyaranta a szegény úgy öt naponként
nekilátna tojni, míg ki nem derül a végén, hogy csak
tottyintás lesz belőle, ám a holt kis cimborája
fa kalitkájának szélébe kapaszkodva ugyanúgy tojna,
mint kezemben, ahol már tojt is, pici tojást, egyet
elkaptam a levegőben, épen maradt, a többi a padlón
tört össze, s persze, a verébfaj szaporításáról szó sem
lehetett, a tojások csírátlanok voltak, hát ezt a dilit
sosem vezettük be, pedig huszonhat éve egyfolytán van
verébkénk, hát nem, hogy még itt pusztuljanak ránk
az életképtelen vagy eléhezni hagyott fiókák, szóval,
mondom, ha Totyi is meghal, és senkim sem lesz a Dömi
medvéimen kívül (létük gond lesz!), fog is érdekelni
engem, ki olvas, ki nem (remélem, a Totyi 6?7 évet él még)!
Szeretettel köszöntjük szerzőnket 65. születésnapján!
