Őszi dolgozat
Borotvametszésű a fény és a kísértetek viszonya: ahol éles, tiszta fény van, ott nincsenek kísértetek. A fénymechanikájú tavasz pontos mozgási pályára szorítja őket. Viszont a kísértési rend felborul ősszel, amikor krizantémok változtatják a napszakokat: délután kezdik kipárologtatni magukból a sötétséget, a ködöt, és nagyjából másnap délelőtt tízre jeges lucsokként visszagyűjtik magukra. A vizestej-világosságú, ködös őszi reggelekre is ittfelejtődnek a zaklató szellemek.
Azért maradnak, mert a köd nedvességtartalma zárlatossá, működésképtelenné teszi világosságérzékelő, a visszavonulást szabályzó szervüket. Végképp kezelhetetlenné teszi a helyzetet, hogy az elektromágnesesség, a zajok és mozgások alkotta külső tájékozódási pontjaik is sorban eltűnnek, főleg az utóbbi időben: itt, a városban nincsenek kakasok, az éjjel-nappali közértek, a nonstop tévé- és rádióműsorok miatt megszűntek a fix nyitás- és zárásidők, kezdések, befejezések.
(A huszonöt évnél régebben hatályba lépett kísértetek például nem győznek csodálkozni, hogy evilágon újabban megszűnt a hétfő, hisz úgy tudják, hogy hétfőnként nincs tévéadás.)
Itt téblábolnak, és pocsékba viszik az élők napját. Hiszen például ha az ember szemén keresztül belekerülnek a tudatába, az besül tőlük, mint a benzinbe öntött cukortól a robbanómotorok.
Futólag érintsük a kísértetek létét, természetét értelmező két fő irányzatot. Az egyik ? szellemes ? magyarázat szerint a kísértetek a világ őslakói, és az élők jogcím nélküli jó- vagy rosszhiszemű lakók. A másik, Róheim Géza nevével fémjelzett értelmezés szerint a kísérteteket a túlélők projektálják a meghaltak emlékéből, mert bűntudatot éreznek amiatt, hogy életükben méltatlanul bántak velük. (Ezért ? tehetném hozzá ? ha majd eltűnik a világból a lelkiismeret, a bűntudat, a huszonegyedik század fényénél nem keletkeznek többé kísértetek.)
Én az utóbbi elképzelés elfogadása felé hajlok. A kísértetek ? az élet könyvéhez csatolt nyomdahibajegyzék, amely hosszabb, mint maga a könyv, hiszen sok és egyre több a kísértet, mivel minden létrehívódott zaklatószellem meg is marad.
Az állatkísértetekről ne is beszéljük, végképp összekuszálnák puhatolózó ismereteinket. Ha mégis kiindulási pontot keresünk a kérdés vizsgálatához, figyeljünk az alábbira. Egy lefelé nyújtott mellső lábbal ülő macska körvonalai, mélységi-magassági arányai elölről pontosan olyanok, mint az egyiptomi múmiák szarkofágjaié.
