A gyermekkor nagy legendájának kezdete
háborús hányattatások közt telt.
A vézna, sápadt, szeplős, rőt hajú
Johann Christoph Friedrichet
anyja ölelte, apja verte,
ha tanulás helyett játszani mert.
A zsarnok apa, Johann Kaspar hadnagy, seborvos
szívesen olvasott esténként a Bibliából fel,
vesszőt suhogtatva, szíjat a zsoltárok mellett.
Az erőszak megfosztás. Azokban a percekben a szeretet
megszűnt Schillerben; ha a dolgok egy sorát megfosztjuk
minden egymás közötti kapcsolattól, akkor megkapjuk
a függetlenség fogalmát ? már ifjan elgondolta ezt.
Az erőszakot fogalmilag megsemmisíteni a szép költészettel
próbálta meg. Költészeti osztályba járt, régen, ó, régen
volt ilyen. De a korabeli szűkös német viszonyok közbeszóltak,
katonaiskolába vitték a szerencsétlen, túlérzékeny Schillert.
Apja helyett tanárok verték, vezényszóra ment az ima,
zsarnok államban zsarnok papság a hitet is megkérdőjeleztette.
Ámde nem gyönyörködtet bennünket semmi, csak ami tökéletesíti
szubjektumunkat. A szépség kétségkívül a szabad szemlélet műve,
lökte ki magából e szavakat a kaszárnya neveltje, kinek
szabad szemléletként csak egy fehér liliom adatott cserépben,
liliomot nevelt az ablakban a kamasz, apja küldte,
ki alakoskodó, alázatos szolgálata jutalmául elérte,
hogy a württembergi herceg Solitude nevű nyári kastélyában
egy pompás díszkert gondnoki státusáig felvigye.
A költőt Karl Eugen, a zsarnok herceg már vörös haja miatt
is utálta. Fehér púdert szóratott hajára, fehér púder hullt
a liliomra, sírt ebben az antikatonában, ami naiv, ártatlan,
sírt, ami védtelen minden erőszakkal szemben, s lényének
abszolút változhatatlan egységét megteremtve
merített fenséget a szenvedésből mindörökre.
A vegyész felbontja az elemeket, a filozófus is ezt teszi
képességeivel. Szabadságot ad szabadság által, újraalakítva
az elemi szükségletek kordonán át az esztétikai szükségleteket.
Schillert Marx gyűlölte, Engels kritizálta, mégis e költő
örömódájára lengnek részben az Európai Unió zászlai, fennen
hirdetve, mindenkit egy szabadság tesz szabaddá, de ez az egy
szabadság morális képzettség nélkül sehol sincs, erőszak van,
megfélemlíteni az embert.