 |
Akár az első kórház-privatizációs regénynek is nevezhetnénk e kötetet, ha nem lenne annál sokkalta több, hiszen húsbamaróan aktuális és egyszerre örök érvényű látleletet ad arról a bolondházról, amelyben élünk. A szerző a Tébolyda magánosítását és jövőjét írja le egyetlen hatalmas szusszban lakói, a betegek - pontosabban egy beteg - szemszögéből.
Szürreális pillanatok keverednek naturalista részletekkel, álomszerű betétekkel, ahogy a "főhős", Balabál egy szuszra elbeszéli a kórház teljes kiürülését és széthullását. A történet különös nézőpontjai, a szilánkos emléktöredékek, a szabad asszociációs ámokfutás, a váratlan képzettársítások meggyőző erővel mutatják be egy zárt, minden különösségével együtt otthonos világ darabokra hullását, hogy a végén már nem is igen tudjuk, hol ér véget az elmegyógyintézet és hol kezdődik a tébolyult világ.
