| "Az anyanyelv ápolása, őrzése, a korszerű gondoskodás az anyanyelvről minden magyar kormány, a Magyar Köztársaság mindenkori feladata, Európai Unión innen és Európai Unión túl. Ezért tartotta fontosnak a kulturális tárca a szabad Magyarország története legjelentősebb anyanyelvi pályázatának meghirdetését." - mondta Hiller István a Nemzeti Múzeumban az ünnepélyes díjkiosztás alkalmával. A program redkívüli sikere miatt a miniszter bejelentette, ebben az évben is meghirdeti a pályázatot, a száz millió forintot már elkülönítette erre a célra. A díjak valamennyi kategóriában megoszthatóak voltak. |
 |
| A beérkezett pályázatok nagy száma önmagáért beszél:
Vers: 1201, A pályaművek elbírálása az alábbiak szerint történt: A nagy mennyiségű pályaműre való tekintettel 2 lépcsőben történt a pályázatok értékelése. Az első 4 kategóriában 8-8 tagú előzsűri több fordulóban értékelte a pályaműveket. A főzsűri tagjai: Göncz Árpád író - a zsűri elnöke |
 |
| Faludy Gyögy - Örökhagyó-díj |
| Az előzsűrik tagjai:
VERS NOVELLA DRÁMA GYERMEKIRODALOM JELENTÉS AZ ANYANYELVRŐL |
 |
| Gosztonyi János és neje Thirring Viola színművész |
| A dráma kategóriában megosztott első-díjas Gosztonyi János válaszol a Treasz kérdéseire.
- Én kisgyermek koromban a Rembrandt drámánál kezdtem el ismerkedni Gosztonyi János íróval, legnagyobb meglepetésemre aztán színházi szakemberként találkoztam vele és most újra drámaíróként megosztott első díjat nyert. Először is milyen drámával? - Az Egernek csillaga, című darabbal, ami Dobó Istvánról szól, ámde nem a győzelmesről, hanem arról, ami Eger után történt Dobóval, ami nem olyan köztudott, de nagyon tanulságos és érvényes. - Ez a dráma a pályázati kiírás miatt született, vagy már előtte is dolgozott rajta? - Ahogy némelyik festő 4-5-6 évig dolgozik egy képén én is folyamatosan, éveken keresztül dolgozom egy darabon, azt mondhatom, amit ide beadtam az egy mostani változat. Idáig érett mondjuk a dolog. - A Rembrandt volt az első, jól tudom? - Nem, a Rembrandt a második, a Colombus című Pécsen bemutatott darabom volt az első. - Ez most hányadik? - 25-26 körül, vannak ennél újabbak is, de az valóban célzatos volt, hogy miután ezt kötött formában írtam, ez egy "édes anyanyelvi" pályázaton a kötött forma, vagy pluszt ad a dolognak vagy sem. Én azt reméltem, hogy többletet ad, és ezért ide adtam be. - Engem meglep drámáinak nagy száma, bár tudtam, hogy termékeny szerző. Ön akkor írt az Andrássy út 60-ról, amikor az még nem volt divatos. - Az valahol ebben a sorozatban helyezkedik el, az is kötött formájú, akár ide is adhattam volna, de a pályázati feltételeknek ez nem felelt meg, mert az már előadott darab. - Most min dolgozik? - Most prózával foglalkozom, de ezután, a nagyon kellemes eredmény után természetesen az a szándék alakult ki bennem, hogy jövőre is elindulok majd az "édes anyanyelvi" pályázaton. Még nem tudom mivel, de miután az említett 25-26 drámámból - magam sem tudom pontosan mennyi a végeredmény -, mindössze tizenegy került színre, van 14-15 válogatni való darabom. Majd meggondolom. - Ön az "édes anyanyelvet" nemcsak íróként, hanem mint színész és színész-pedagógus, beszédtanár is gyakorolja. Hol? - A Színház-és Filmművészeti Egyetemen még mindig dolgozom, az Újszínház stúdióját és a Budapest Bábszínház stúdióját említeném, ahol a stúdiósokat tanítom a szép magyar beszédre, vagy inkább úgy mondom, hogy hatékony magyar beszédre. - Kézenfekvő a kérdés most a díjazott dráma kapcsán, hogy az egri Gárdonyi Géza Színházzal felvette-e már a kapcsolatot? - Pályázaton kívül - egy hónappal ezelőtt - felvette velem Csizmadia Tibor (az egri színház igazgatója, a szerk.), a kapcsolatot, és elkérte ezt a darabot akkor, amikor még a pályázat eredményét nem tudtam. Csizmadia sem tudta, hogy én egy pályázaton indulok, és eddig még nem adott választ Nem akarom őt befolyásolni. |
 |
| Müller Péter - Dráma |
| Müller Péter Csillagos ház című drámájával megosztott második-díjas.
- A most díjazott dráma a legutolsó munkája, vagy már a pályázat kiírása előtt is dolgozott rajta? - Ezen a darabomon én 20 éves korom óta dolgozom. Életemnek a legszemélyesebb élménye - talán különösnek hangzik -, de anyámnak a története rejlik benne. Nem vállalkoztam a megírására, részint mert nagyon kegyetlen történet, másrészt pedig nem volt még kellő tapasztalatom, hogy hogyan kell ezt a darabot megírni. Most értem meg rá, hogy megírjam. Az egész életem benne van. Jól értem, a címéről ítélve, hogy valamilyen módon kapcsolódik a holocaust évfordulóhoz? - Csak nagyon távolról. Ez a darab egy színháznak a haláláról szól, ilyen értelemben aktuális, mert az az érzésem, hogy manapság az életért küzdenek a színházak. Ez a darab egy példázat arról, hogy az igazi művészetet akkor sem lehet elpusztítani, hogyha fizikai veszedelembe kerül. Itt olyan művészek teremtenek nagy színházat az én darabomban, mint ahogy nagy verset írt Radnóti a kivégzése előtt. Körülbelül ebből az elszánásból született ez a darabom, és a halhatatlanságról szól, mint minden művem. - Ez hányadik drámája? - Ó hát ezt nem tudnám megmondani, mert rengeteg volt - Melyik volt az első? - Az elsőt, tulajdonképpen az első kötetembe sem vettem fel. "Két marék aprópénz" címen ment Miskolcon, Sztankay István játszotta a főszerepét 1962-ben. 1964-ben volt egy nagy bemutatóm a Madáchban Vámos László rendezésében, Tolnay Klárival, Bessenyei Ferenccel és Tordy Gézával, ez volt a "Márta". Egy kicsit előjátéka volt ennek a darabomnak. Az egy nagyon nagyszerű előadás volt, és abban pedig a nagyanyámnak a történetét írtam meg. Egészen kiváló alakítást nyújtott a Klári is és a Bessenyei Feri is. - Ilyen ősz maszkkal, ennyi idős korban egy pályázati első díj mit jelent? - Nagyon sokat. Elsősorban azért, mert az volt a benyomásom, hogy egy igazságos döntés született, nem tudták, hogy én írtam a darabot - Beregi Oszkár álnéven pályáztam egyébként. A zsűritől tudtam meg a díjkiosztás után az utolsó pillanatig nem tudták, hogy ki írta a darabot, akkor bontották föl a borítékot, amikor már szinte el is dőlt, hogy ez a darab nyert. Én nagyon szeretem azt, amikor egy pályadíjban nem játszik szerepet, se a név, se az előtörténet, se a politika. - Min dolgozik most? - Egy prózai művet írok, a spirituális esszéimet folytatom, most a szeretetről gondolkodom, ahogy valaha pár évvel ezelőtt a boldogságról írtam, most a szeretetről szeretnék. - A szeretet most hiánycikk. - Sajnos igen. A könyv egy nagy kiáltással kezdődik, álmomban megjelent Pécsi Sándor a halála után, és azt kiáltotta a fülembe: Fotó: Kadelka László A díjazottak névsora: dijazottak.doc Kapcsolódó írás: kikicsoda.doc |
