Egy gyermekkor irredenta tündérkertje (Szabó Magda: Für Elise)

Íme a könyv, rajta áll arany számokkal hogy 85, és az ember önkéntelenül is annak a ténynek adózik mindenekelőtt csodálattal, hogy a mű egy nyolcvanöt éves ember szellemi alkotása. Ilyen korban már nem ritkaság a dementia, de azt kell látni - szent borzadállyal - hogy itt tisztább gondolatok, logikusabb szerkesztés nyilvánul meg, mint bármely negyven-ötven éves ifjonc regényében. A Für Elise egy kétkötetesre tervezett életrajzi regény első kötete. Tehát lesz itt még nagyobb szám is arany betűvel.
Szabó Magdának az írónak a kezdet kezdetétől fogva erős ága volt az emlékezés. A debreceni gyermekkort, a patríciusfamília által szolgáltatott sztorikat újra meg újra megírta, s pont ezek - Ókút, Régimódi történet - váltak életműve legnagyobb olvasottsággal övezett darabjaivá. Belátható, hogy sokáknál bekövetkezik a gyermekkor tündérkertjének monomániává válása, de Szabó Magda mindig újabb és újabb érdekfeszítő bőrt tudott a témáról lehúzni. Ezúttal aztán meg főleg, mert mint ahogyan azt az írónő maga is jelzi a fülszövegben, elnyelték a temetők mindazokat, akik a mese során szóba kerülnek.

Hogy ennek miben van jelentősége, arra minduntalan rádöbben az olvasó, nem csak a részletesen kibontkozó irredenta iskolásévek taglalásánál, hanem akár már az első bekezdésben, amikor kedves édesanyja házasságbeli frigiditásával vezet be bennünket a történetbe a mesemondó (nem dramaturgiai szerep nélküli a dolog felemlegetése, hiszen talán pont ezért szánta minden energiáját egyetlen leánygyermeke nevelésére). Igen, a dramaturgia fontos tényező az önéletrajzi mese mesélése során. Szabó Magda az évek távolából látni véli a fordulópontokat és ezek miértjét, minden logikus következmények láncolatává válik, lám mit tesz az élettapasztalat.
Javaslom azért, hogy ne dőljünk be a 85 évesen is rendkívül éleseszű írónőnek. Olyan naiv egyetlen olvasó sem lehet, hogy azt higgye, az író számára a hiteles emlékezés hatékonyabb szervezőerőként működhet, mint a fikció maga. Miért is emlékezhetne valaki 4 évesen a papával folytatott eszes dialógusokra? Ám írói szándéka az általa kreált "csodagyerek-Magdolna" szájába adja a mondatokat, hozzá illeszti a cselekményt.
Igen, kétségtelen, ez a kis csodabogár viszi el a hátán az egész regényt. A gátlástalanul önző, kegyetlen, rideg, ám megdöbbentően okos és határtalan fantáziával rendelkező kislány egyike lehet a magyar irodalom legeredetibb gyerekfiguráinak. A szülein - akiket keményen a markában tart - és fogadott lánytestvérén kívül szinte minden embert mélységesen megvet. Leginkább az oktatási rendszer keretein belül munkálkodókat, és őket is főleg azért, mert nem adóznak ájult csodálattal zsenialitása előtt, hanem kockafejűnek szeretnék, olyannak, mint a többi aranyosan babázgató középszerű kislány. Ő bezzeg elássa a kert végében a nagybácsitól ajándékba kapott játékbabát és a hittanórán eredeti interpretációval áll elő a bibliát illetően.

Később cserkész sem akar lenni, ki is csapják kelletlen hozzáállása miatt, és ez főleg azért oly húsbavágó - hiszen akár fejre is állhat az a sok korlátolt oktató-szolga - mert az eltávolítást hazafiatlan viselkedéssel indokolják, és mindezt nem könnyű otthon beadni a papának, aki úgy nevelte gyermekét, hogy az kisgyermekként arról álmodozott, hogy Mihály király elcsábításával szerzi vissza Magyarországnak Erdélyt: azt kéri majd jegyajándékul. Alig hiszem, hogy ezt akár tényszerűen is taglalhatta volna az írónő korábbi emlékezéseiben.
A fékezhetetlen agyveleje miatt erősen kordában tartott Magdolna iskoláztatását követve azért felvillant az írónő későbbi elégtételeket vagy utólagos tragikus igazolásokat is. És mielőtt még túlságosan izgulnánk, hogy majd csak a következő kötetben jut Magdolna részleges szabadsághoz, hogy kiteljesítse önmagát, egy biztató részdiadallal zárul az első kötet: az érettségi közel húszoldalas leírásával. Az érettségi elnök szinte szexuálisan izgul fel a mérhetetlen tudáson, és a tehetséges lánygyermek bécsi nyári kurzusra távozhat, mielőtt az egyetemen megkezdi latin nyelvi stúdiumait... Mindaddig az olvasó meggyőződhetett róla, hogy akárhogyis egy egocentrum köré szerveződik a történet, és bárhogyis gondolkodjon erről a lányságról utólag őkelme, ez a Szabó Magda tényleg igazán eszes és rendkívül jól ír. És a szerzőnek jó egészséget kívánva várja a folytatást.