Milyen díjat is kaptál tulajdonképpen?
A Mongol Kulturális és Költészeti Akadémia Aranymedálját. Kék szalagon futópálya alakú medál aranyozott dombornyomással, a szélein angol-mongol nyelvű felirat: 800 éves Dzsingisz kán és a mongol állam, a közepén egy négyzetcentiméteren a kán arcképe színaranyból.
Hogyan érdemelted ki ezt a jutalmat?
Gyanítom azzal, hogy egyáltalán elmentem oda. Én voltam az első magyar. Pontosabban tagja a szervezetnek egy kiváló magyar származású, '56-ban távozott férfiú, Zsoldos Imre tajvani költő-tanár-lelkész, de ő az egyik szlovák költő kifejezésével élve, csak "fél magyar"-nak tekinthető. Két jelenésem volt: a második napon tartottam egy kisebb előadást az '56-os forradalom irodalmi-költészeti vonatkozásairól, illetve volt vers-felolvasási lehetőségem egy pohár kumisz és egy adag birkasült között. Komoly sikerként könyvelem el, hogy végig tudtam olvasni anélkül, hogy rosszul legyek.
Mi történik egy ilyen költő-konferencián?
Először elmondom, hogy mi is ez. A több évtizedes múltra visszatekintő World Academy of Culture and Arts égisze alatt az UNESCO támogatással évente más országban rendezik meg a Költők Világkongresszusát. (World Congress of Poets) Idén 26. alkalommal találkozott több mint 50 ország 200 lírikusa, könyv- és lapkiadója, irodalmi szakemberei. A mongol állam megalapításának 800. évfordulója elegendő érv lehetett ahhoz, hogy Ulánbátor kapja meg a rendezés jogát. Nagyon helyesek voltak, mert nekem külön elmesélték, hogy ők anno nem akartak minket, magyarokat bántani, hisz rokonnak, "jurtafalú népnek" tekintettek, de seregeik vezére, Batu kán hiába küldött követeket IV. Béla királyhoz az ország határa előtt azzal, hogy együtt igázzuk le a nyakas szlávokat. Béla nem állt kötélnek, így aztán a hadjárat törvényei szerint azonmód átgázoltak rajtunk. A Bélákkal mindig baj van a magyar történelemben, ezt megfigyeltem?
Milyen programokon vettél részt?
Minden programon részt vettem. Maga a konferencia a szokásos ceremóniákon kívül abból állt, hogy az előzetes jelentkezések és felkérések alapján előadások hangzottak el - angolul, már ha tudott az illető ezen a nyelven, de pl. a koreaiak, vagy a belső-mongóliaiak (mai Kína) a fotózáson kívül egyetlen kommunikációs gyakorlatot sem tudtak a magukévá tenni. De nem ezért szeretjük őket. Volt Dzsingisz kán költészeti fesztivál is azokból a versekből, amelyeket időre megkapott a szerkesztő bizottság. Legközelebb majd én is küldök. Elkészült egy elegáns antológia is, tájékozódási pontnak mindenképpen alkalmas. Aztán beiktattak néhány turisztikai és gasztronómiai érdekességet is.
Mi volt a legemlékezetesebb kalandod?
Három napot töltöttünk jó négyszáz kilométerre Ulanbátortól a Kis-Góbiban, a mongol birodalom hajdani fővárosától, Karakorumtól nem messzire. Jurtákban laktunk, ettünk, magunk fűtöttük a sátrunkat. A második éjszaka arra ébredtem, hogy valami iszonyúan sípol: a szél volt. Augusztus 20-ai méretű vihar tombolt odakint, hiába fűtöttünk, percek alatt kihűlt minden, s amikor hajnalban kiléptem, hogy a közelben könnyítsek magamon, azt láttam, hogy vízszintesen esik a hó. Mínusz 4 fok volt, mint később kiderült. Az sem volt semmi, amikor másnap elindult velem a teve valamilyen nehezen azonosítható illat irányába. Mutatták, hogy rángassam a zabláját, de semmi kedvet nem éreztem egy kiadós tevevágtához.
Költőként, kiadóként, műfordítóként mit profitáltál a dologból?
Költőként azt, hogy megismertem rengeteg olyan embert, akivel vígan tarthatom a kapcsolatot, és úgy cserélhetünk eszmét és verseket, ahogy normális emberek bélyeget cserélnek. Műfordítóként biztosan lesz néhány olyan arc, akinek a szövegeit szívesen megismertetem a hazai olvasókkal.
Mongólia viszonylag kiesik a főbb turistaútvonalakból: mit tartasz elmondásra érdemesnek róla?
Ennek megválaszolása külön mesedélután. A szinte felfoghatatlan tágasság, a különleges színek és szagok, a gondolkodásukat meghatározó buddhizmus vagy a hegyekben itt-ott megőrződött sámánizmus éppúgy érdekes lehet, mint az országszerte dúló aranyláz, az újgazdagok megjelenése, vagy a kontrasztként jelen lévő mély szegénység és elmaradottság. Múltja van Mongóliának, a jelene még csak készülőben, a jövőről pedig inkább csak a televízióban látni-hallani. Nem azoknak ajánlanám, hogy ellátogassanak oda, akik azon méláznak: a Kanári-szigetek vagy Mongólia. A török vagy kazah mentalitás már közelebb áll hozzájuk.
Király Levente
