(MTI) - Tüskés Tibor Balatonszántódon született 1930. június 30-án. 1952-ben az ELTE-n magyar-történelem szakon végzett, Dombóváron majd Pécsett tanított. Már tanári munkája mellett is élénk kulturális szervezőmunkát folytatott, számtalan könyv, tanulmány, cikk szerzője volt.
1959-1964 között a Jelenkor főszerkesztője lett, ahol a szerkesztés során erőteljesen érvényesítette esztétikai értékítéletét a hivatalos irányzattal szemben. Az ellenzékinek számító írók (Kodolányi János, Weöres Sándor, Mészöly Miklós) műveinek közlése miatt leváltották, azonban szerkesztői munkáját sosem adta fel. Könyvsorozatokat gondozott, élete során kiterjedt irodalmi levelezést folytatott, amely fontos művelődéstörténeti forrás, a rendszerváltás után pedig a Somogy című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott.
Irodalom- és kultúrtörténeti írásai, tanulmányai és esszéi nagyfokú érzékenységről tanúskodnak, akárcsak Pilinszky Jánosról, Nagy Lászlóról, Kodolányi Jánosról, Illyés Gyuláról, Veres Péterről vagy Rónay Györgyről írott monográfiái, amelyekben az alkotói szerep alakulását elemezte és értelmezte. Elfogulatlanul közelített a vizsgált művekhez, nemcsak az írások értelmi és esztétikai tartalmát értelmezte, hanem a műben foglalt látomást is - olvasható az írószövetség közleményében.
A méltatás szerint Tüskés Tibor rendelkezett azzal a felkészültséggel, fogékonysággal és kifejezőképességgel, amely lehetővé tette, hogy a legkülönbözőbb alkotó egyéniségek megnyilatkozásaiba beleélje magát. A vizsgált szöveget nem kezelte tárgyként, érzelemmentesen, nem "értette előre", hogy mit akar "mondani" a szöveg, hagyta, hogy mondja. Tanulmányain, monográfiáin felismerhető annak a szemléletnek a lenyomata, amely szerint a vizsgálódónak alázattal kell közelítenie bármilyen alkotáshoz. Ennek a szemléletnek a birtokában követte Tüskés Tibor az alkotót és az alkotást, hogy célja szerint ő maga is bejárja azt a szellemi utat, mely mind mélyebb rétegekbe hatol, s melynek végső célja a "benne-lét" megragadásának pillanata.
Tüskés Tibort 1976-ban tüntették ki a József Attila-díjjal, 1998-ban Arany János-díjat kapott, 2002-ben pedig életműve elismeréseként az elsők között vehette át a Szabó Zoltán-díjat.
