Első ízben mutatják be Leonardo da Vinci Atlanti Kódexét

Irodalom

(MTI) - A Codex Atlanticus 1478 és 1518 között készült, összesen 12 kötetből áll, amelyek mérete atlaszokra emlékeztet. A kódexet 1637 óta a milánói Ambrosiana Könyvtárban őrzik.

   
Az első kiállítás csütörtökön Milánóban, a Santa Maria delle Grazie templomban nyílt meg, abban az épületben, amelynek refektóriumát Leonardo Da Vinci Utolsó vacsorája díszíti. A 45 rajzot felvonultató tárlat az Erődítmények, bástyák, ágyúk címet viseli.
 
"Az Atlanti Kódex egy rendkívüli lexikon, amely a reneszánsz korának műszaki vívmányait foglalja össze. Nem csupán Leonardo saját találmányait közli, hanem a korabeli technológiai ismereteket is felvonultatja" - mondta Pietro Marani Leonardo-szakértő.
   
A kódex lapjait eredetileg Pompeo Leoni XVI. századi szobrász állította össze, aki Leonardo da Vinci még meglévő jegyzetfüzeteiből dolgozott. Leoni a birtokában lévő 1120 fecniből egy 402 oldalas, hatalmas könyvet készített, amelyet Pietro Marani szerint egy királynak vagy főhercegnek szándékozott eladni.
   
"Tudjuk, hogy felajánlotta a kötetet a spanyol királynak" - mondta Pietro Marani. Az 1960-1970-es években 12 kisebb kötetre bontották a kódexet. 1998-ban már rendeztek kiállítást a műből, ám csupán 12 lapját mutatták be, egyet-egyet mindegyik kötetből.
   
A mostani tárlatsorozat annak az elhatározásnak a nyomán vált lehetségessé, hogy lapjaira szedték szét a híres kódexet. A munka során óvatosan felolvasztották a kötet lapjait összetartó viaszt. Ezáltal első ízben vált lehetővé, hogy a kutatók összehasonlítsák a különböző rajzokat, korábban csupán külön-külön tudták megtekinteni a vázlatokat.
   
"Immár lehetővé vált tematikus összeállítások készítése" - magyarázta Pietro Marani, hozzátéve, hogy a rögzítés, a kötés károsította a lapokat, valahányszor átlapozták a kötetet.
   
A tárlatokon minden egyes rajzot külön plexiüveg-tartóban mutatják be, amelyben állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosítanak. A kiállítások mindegyike három hónapon át tart majd, és azokat különböző témáknak szentelik, beleértve az építészetet, az alakos rajzkompozíciókat, a fénynek és az árnyéknak szentelt tanulmányokat.