(MTI) - "Emlékezünk és emlékeztetünk, szinte újra temetünk, mert azt reméljük, ezzel marad velünk" - fogalmazott Murányi Gábor, a 2001-ben elhunyt alkotó irodalmi hagyatékának gondozója.
Ember Mária utolsó lakhelyénél, egy újbudai házban pénteken felavatott emléktáblánál Murányi Gábor kiemelte, hogy a műfordítóként, hírlapíróként és íróként ismert művész Hajtűkanyar című művével "új holokauszt-beszédet honosított meg a magyar prózában". A Fogunk-e még élni?, és a Naplónak indult című alkotásaival pedig "a szépírói memoár műfaját újította meg" - méltatta az írót a hagyaték gondozója.
"A tábla felülírja az elmúlást, a szellem, az értelmes lét, az alkotás felidézését" - mondta köszöntőjében a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke. Eötvös Pál az 1974-ben megjelent Hajtűkanyar című regényt nemzedéke "erkölcsi igazodási procedúrájának egyik állomásaként" említette.
Ember Mária újságírói munkásságát méltatva megjegyezte: Száz kép című műve "sajátos, egyedi és korszakos" munka.
"Ember Mária író, műfordító, újságíró, teljes elhivatottsággal élt, (...) nem csupán tájékozottság, nyelvi fogékonyság, de kivételes műveltség is jellemezte, bármibe fogott is" - fogalmazott az emlékezőknek címzett levelében Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, aki személyesen nem tudott részt venni a táblaavatáson.
A főváros XI. kerületének polgármestere, Molnár Gyula emlékező beszédében örömmel és büszkeséggel emelte ki, hogy "most már a kerület e zajos, forgalmas részének is van emléktáblája".
Az 1931-ben született Ember Mária írói és fordítói munkássága mellett szerkesztőként és újságíróként dolgozott számos szerkesztőségben. Többek között hosszú évekig a Magyar Nemzetnél, valamint a Pesti Műsornál és a Neue Zeitungnál is. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2001-ben hunyt el.
Emlékét jelző tábla felállítását egyik volt szomszédjának kérésére Molnár Gyula polgármester kezdeményezte. A méltó kivitelezéshez csatlakozott később a MÚOSZ és a Magyar Írószövetség is.
