Ha az ember lelki krízisbe kerül, és úgy érzi, egyedül már nem tudja kezelni a problémáit, felmerülhet benne, hogy szakemberhez kellene fordulni. Mindenkinél máskor és más okok miatt következik be ez a pillanat, és persze vannak olyanok, akiknek van elég lelki tartalékuk ahhoz, hogy soha ne legyen szükségük hivatásos segítségre. Ők a szerencsésebbek. Sajnos azonban, a legtöbb ember nem azért nem keres fel sokszor már-már elviselhetetlenné váló lelki fájdalmában szakembert, mert egyedül is meg tudja oldani a problémát, hanem inkább a neveltetéséből és környezetéből fakadó ellenérzések tartják vissza attól, hogy megtegye a döntő lépést. Sokan pedig maguknak sem hajlandók bevallani, hogy segítségre van szükségük, mert ezzel gyengeségüket látnák beigazolódni. Pedig szakemberhez fordulni lelki nehézségeinkkel vagy akár betegségünkkel, ugyanolyan természetes lépés kellene, hogy legyen, mint amilyen természetes dolog felkeresni a belgyógyászt vakbél-gyanús fájdalmakkal. Furcsa mód, ezt nem érezzük gyengeségnek, holott ilyenkor is egy másik embertől várunk segítséget a magunk bajára... |
Az előítéleteken kívül ott lappang mindenkiben a kérdés, hogy vajon egy pszichológus vagy pszichiáter (pszichoterapeuta), miért is tudna rajtunk segíteni, ha mi magunk, vagy közvetlen környezetünk, amely a legbehatóbban ismer, és - remélhetőleg - szeret bennünket, nem tud segíteni lelki problémánkon. Sokan úgy gondolják, mi szükségük nekik egy terapeutára, ha bánatukat "elsírhatják" legjobb barátjuknak, párjuknak vagy édesanyjuknak. Sőt, ezek a személyek nagyszerűen ellátják őket jótanácsokkal, ami sokszor valóban segít, vagy a múltban segített is már túljutni egy-egy lelki válságon. Mások pedig csodát várnak a szakembertől. Úgy képzelik, az első alkalom után máris megkönnyebbülnek majd, de legalábbis a terapeuta rávezetésével pár héten belül kilábalnak a krízisből. |
Mindkét elképzelés tévhit. A terapeuta nem jóbarát, de nem is varázsló. És ez így van jól. Arra képezték ki, hogy jól irányzott kérdéseivel és hallgatásaival, vagy akár csak a páciens korábban elmesélt élményeinek megfelelő időben való felidézésével, tükröt tartson az ember elé, amelynek segítségével saját maga ébredhet rá problémái megoldásának kulcsára vagy saját, nehézségeket okozó rossz beidegződéseire. A lelki gondokkal foglalkozó szakember dolga tulajdonképpen nem más, mint ügyesen lavírozni az információk és jelzések tengerén, majd halkan, erőszaktól és érzelemtől mentesen utat vagy lehetséges utakat mutatni a páciensnek. |
| Pszichoterápiás kezeléssel klinikai szakpszichológusok és terápiás szakvizsgával rendelkező pszichiáterek foglalkozhatnak. (A pszichológus bölcsész-, a pszichiáter orvosi diplomával rendelkezik. Érthető módon tehát csak a pszichiáter jogosult gyógyszerek felírására.) |
A terápia néha hosszabb, néha rövidebb időt vesz igénybe, attól függően, milyen hamar épül ki bizalomteljes kapcsolat a terapeuta és a páciens között, mennyire súlyos a probléma, milyen gyakoriak a találkozások (ülések), és milyen típusú terápiát folytat a terapeuta. Nagyon fontos szempont a terápia hosszát illetően az is, hogy milyen régre nyúlik vissza a probléma gyökere. Amennyiben kisgyermekkorban kezdődtek a bajok, a terápia akár több évig is eltarthat. |
| Egy-egy terápiás ülés általában 50 perces, és általában heti egyszeri alkalomra szorítkozik. A mélyebb gyökerekre visszavezethető problémák esetében viszont, minél szorosabb időhatárok között folyik a terápia, annál hamarabb következik be javulás. Ilyenkor heti többszöri találkozás is lehetséges. Az ülések gyakorisága tehát függ a páciens igényeitől, állapotától és attól is, hogy milyen szakaszban van a terápia.
Gyakori, hogy a terápiás kezelés során feléledő intenzív érzelmek és indulatok miatt a páciens erős érzelmeket táplál a terapeutája iránt, vagyis erős kötődést alakít ki az őt kezelő személlyel. Ezeknek az intenzív érzéseknek sokszor erotikus felhangja is lehet, melyet - a többi érzelemmel együtt - fontos, hogy a terapeuta semmi esetre se használjon ki. Ezek a sokszor zavaró és nem odaillőnek tűnő érzelmek a gyógyulás eszközét és feltételét képezik, és a terápia során fokozatosan visszafejlődnek a függőséggel együtt. |
Nem csak egyéni-, hanem csoportos terápiák is alkalmazhatók. A csoportos foglalkozások általában 90-120 percesek. Itt a csoporttagokkal kialakult érzelmi viszonyok is fontos szerepet játszanak a páciens állapotának javulásában. Nem minden terápia alapul beszélgetésen, hanem léteznek nem-verbális kezelések is. Vannak művészetterápiák (zeneterápia, pszichodráma, imaginációs terápia stb.), ahol a képzeleten és az alkotó vagy kreatív foglalkozásokon keresztül kezelik a lelki problémákat. A testterápiák a test mozgásán (mozgás, táncterápia stb.) vagy ellazításán (relaxáció) alapulnak. |
