| Faludy György Erdélyben |
A szellemi frissességet az ember természetes tulajdonságának tartom. Ha öregszel és hátradőlve a karosszékben elkezdesz siránkozni, hogy jaj, de öreg vagyok, jaj, de vén vagyok!, akkor tényleg megvénülsz. Valaki három évvel ezelőtt azt mondta nekem, ugye, már nem tudsz verset írni. Mire fogtam magam, és harminc nap alatt ötven verset írtam. Mindennap egyet- kettőt. Szóval a szellemi frissesség nem egy ajándék, annak jelenlétét, marasztalását elő kell segíteni. Hogyha nagyon sokat foglalkozol történelemmel, a múlttal, ha nagyon érdeklődő, nagyon kíváncsi vagy, akkor azt hiszem, hogy egész életedben friss maradsz. Persze, ha a múltról van szó, akkor mindig arra kell figyelni, ami abból érdekes. Például Catullus költeményeire, vagy Petronius regényére, ami olyan érdekes, hogy nem lehet letenni. Volt egy barátom, aki pontosan fel tudta sorolni az angol királyokat, egymás után a magyar királyokat is, a német-római császárokat, de ha rákérdeztél, hogy milyen volt az élet mondjuk 1500-ban, arról semmit se tudott mondani. Én viszont mindig arra törekedtem, hogy ha a múltból származó verset, esetleg történelemkönyvet olvastam egy keresztes vitéz vagy Nagy Károly aacheni tiszttartója tollából, próbáljam elképzelni az egészet. Ne csak egy netalán unalmas tényt ismerjek, hanem azt is, hogy miképpen éltek ezekben a korokban az emberek, hogy tűrték vagy nem tűrték egymást, miképpen viszonyultak egymáshoz és így tovább. Ez aztán sok mindenben segített engem. Tudnunk kell mindig, hogy mi a lényeges és mi az érdekes a történelemben. Érdekes például, ahogy Anatole France leír egy epizódot Napóleon oroszországi hadjáratából. A császár egy arcképet kap a fiáról, és bevonul a sátorba. A főemberek, tábornokok kinn meg se mernek szólalni, nehogy megzavarják Napóleont a bensőséges pillanatokban, amikor a fia képével van kettesben, ő pedig valójában nekiáll egy festékfoltot lekaparni, amelyet rögtönzött hadiszállása belső falán éppen akkor fedezett fel. Anatole France példáját említettem, mert ő egyszer hozzáfogott, hogy megírja a francia forradalom történetét, és azt gondolta, hogy Robespierre-t és Saint-Just-öt, a jakobinus hősöket fogja dicsérni. És miközben a forrásokkal foglalkozott, írt egy könyvet, amelyben a volt uralkodó osztálynak, a grófoknak és hercegeknek ad igazat. Vagyis átfordult a másik oldalra. tovább Kapcsolódó: Faludy György erdélyi körútja A költő és a balettáncos Faludy és József Attila |
