alszik az oroszlán
maga-barlangjában
maga-barlangjának
omló robajában
düledék folyosón
hallik horkanása
hűl már ha kifújta:
maga-fújta kása
hahogy horkol azért
nyitva az a Félszem
nem nyit alvó szemet
oroszlán egészen
farka ha megrebben
felhorgad sörénye
s egész fejedelmi
veszedelmes lénye ?
nincs annál rettentőbb
mint nemes ?garázda
hímoroszlán álmán
álom szélesvászna
ugrásra mereszti
minden álom-tagját
ahogy képfaragók
őt kőbefaragják
homok birodalmán
jeles bömbölését
ahogy kiereszti
fut az aprónépség
élete-meghagyni
kíméletét esdi
? sosem elég neki
a fejedelmesdi
[...fogatlan oroszlán!
rádűl palotája
holott eldöglését
csakigen korállja
hamar vón?: a falka
odagyűl szagára
s hiénabendőben
végzi éjszakára...]
felásít lecsukja
nyála is lecseppen
nagy csendesség támad
az omló veremben
csak a denevérnép
lógó hadát hagyja
s mint fölötte élő
freskót elfogadja
