Dsida Jenő emlékét 1956-ban egy fiatal író egy nagy olvasottságú kolozsvári hetilap hasábjain ébresztette. Ugyanő 1993 decemberében egy másik lapban a több évtizeddel korábbi ébresztés nem várt következményeire emlékezett, s idézte cikke végén annak a költeménynek három szakaszát, amelynek teljes szövegét 1956-ban egy fiatal irodalomkutató szívességéből elsőként ő maga közölhette. A két cikket s a második cikk keretében az említett versrészletet ? Dsida Jenő Vidáman folynak napjaim... kezdetű költeményének három szakaszát ? 1998-ban a Nap Kiadó Tükör előtt című kötete újra megjelentette. Mindez azonban nem hatott elég serkentően ahhoz, hogy a költemény ? amely versformáját tekintve Babits Mihály Szíttál-e lassú mérgeket? és Márai Sándor Halotti beszéd című alkotásával, motívumai tekintetében pedig, a többi közt, a Hulló hajszálak elégiája és A sötétség verse című Dsida-művekkel rokonítható ? napvilágot lásson végre Dsida Jenő valamelyik soron következő verskötetében is.
A kiadók figyelmét elkerülte, az olvasók viszont bizonyára szívesen olvasnák. Íme tehát a költeménynek az Utunk 1956. szeptember 21-i számából vett szövege, amellyel kapcsolatban nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy tizedik sorában a part mikor szókapcsolat alighanem a pont mikor kifejezés két betűt elvétő, téves olvasata.
