Gyenge a fény, mint napfogyatkozáskor.
Észre sem vettem, fekete felhő ért a ház fölé.
Kétoldalt kilátszik. Hull az első csepp; fényes.
Óra indul.
Két nő babakocsit tol, egy férfi is van velük.
Sietve, aztán szaladva tolják a babakocsikat,
még legalább két sarokra lakhatnak,
és valahogy, futás közben a gyerekekre
ráncigálják a kis, sárga esőkabátot.
Az egyik gyerek örül: tapsikol és vidáman
kiabál. Közben egy nő érkezik autóval,
kiszáll, felnéz, majd nyugodtan besétál
a házba. Ha egy perccel később érkezik,
szaladnia kell. Egy fiatal pár kutyát sétáltat ?
ürügy a randira, vagy együtt élnek,
s a kutya sajátjuk; nem lehet
eldönteni. A kis termetű állatot a járda
szélén leültetik, vagyis megvárják, míg
megáll, de fenekét már a fiú nyomja le:
táskáját ráteszi a kutyára, aki inkább
menne már. Eközben egy idősebb férfi Trabantot
szerel (nem az ő autója, talán a fiáé, de
inkább a fiának egy barátjáé lehet), a vihar
közeledtét csak akkor veszi észre, mikor
egy esőcsepp ráhull ? de marad,
tovább szívja a cigarettát. A fogaskerekek,
csapágyak és a szerszámosláda bűvkörében
ül, mellette két fiatal fiú,
nézik és hallgatják, hogyan kell
Trabantot szerelni, csajozni, másnaposságot leküzdeni.
Az esővel, az eső lehetőségével nem foglalkoznak.
