?Holnap megfestem a templomnak a határban a kisebbik keresztet. Még a nagyapám csinálta, nevezett T. M. bádogosmester. Úrjézust dédnagyanyám festette rá, reszketeg kézzel. Most én ezt festem meg, az út Y-jával, búzamezővel. Ha szerencsém lesz, pipacs is kerül majd a képre. Mindezért 120 forintot fizet a plébánia. A plébános egy üveg pálinkával is megtoldja, ha szép lesz.?
?Lúd a tón átúsz? ?Látoda mottana?
?Ma rohadt almát szagolgattam festés előtt, de nem használt. Azt mondták, ez kell ahhoz, hogy jó legyen a művészetem. Az alma már levefolyt, és édes szaga volt egészen. Biztosan az lehetett a baj, hogy nem találtam el jól a fajtáját. Vagy ez túl permetes. Idared? Cirmos? Hamvas? Milyen kell? Ezt senki nem mondta meg.?
?Úgy festenék tengert, de nem láttam még soha. Milyen festő az, aki nem festhet tengert, mert még nem látta soha? Már mehetnék, ha nagyon akarnám, de félek, nem olyan lesz, mint azt elképzeltem. És különben is, láttam már a tévében. A szél biztos olyan, mint az Alföldön, azt ismerem. Csak a szaga lehet egész más. Az nem lesz soha, a szag, az én festményemen.?
?Ma kaptam négy vásznat Zs.-től, mert neki nem kell, nekem meg nagy szükségem van rá. Végre nem rendelésre festek, hanem csak a magam örömére. Nem kell háznak, keresztnek, templomnak lennie. Lefestem hát a régi tanyánkat a kedvenc szürkével. Azután megfestem a fenyőerdőt a tanya mögött, egy kígyó és egy tigris is lesznek rajta, mint amikor megszöktek a cirkuszból, és most éhesek. Megfestem még a kutat, a mohával és a penésszel, a varangyot egyszerűen nem festem rá, mert a békákat utálom. Az utolsóra pedig magamat festem meg, de nem tükörből, hanem ahogyan emlékszem.?
