A falu éppen csöndes ebéd utáni nyugovójára készült, amikor a nap elérte zenitjét. Bágyadt, eltévedt szúnyogok lengedeztek a könnyű szélben, az erdőt övező aljnövényzet homályosan reszketett a távolban. A kukoricatáblán szürkére száradt a tarló, a kanális szikkadt medrében gyíkok sütkéreztek. A forróságtól fehér volt a szántóföld.
A Zöld Hordó hűvösében ücsörgők mindebből semmit sem vettek észre. A hőség miatt az ablakokat teljesen elsötétítették, a színes szalagfüggöny rései közt legyek rajzottak. A jóleső csöndet csak elvétve szakította meg egy-egy türelmetlenebb újságzörgetés. A kakukkos óra kattogása a töményes polc fölött sem tűnt fel senkinek. Melegh Rudi, a fiatal csapos (a Melegh postás fia) a konyhában sürgött.
Talán a hat-hét gyógysör tehette, de viszonylag folyékonyan beszélgettek. Az eszkimókról volt szó.
Keszege Józsi képtelen volt magába fojtani csodálatát, ő ugyanis nemrég látta egy filmben, hogy az elejtett vadat nyersen marcangolta széjjel a vadász, csurgott a szája szélén a forró vér, és közben egy husánggal csapkodott maga körül, hogy távol tartsa a kutyákat, le a kalappal az eszkimók előtt. Brunszvik Géza, aki eszkimót csak kártyán látott, és aki addig abban a hitben élt, hogy az eszkimók szánját rénszarvasok húzzák, sőt, maga a Télapó is eszkimó, egyik ámulatból a másikba esett, hogy mik vannak. Göndör Karcsi, a téesz elsőszámú traktorosa, egykori vízilabdázó (center), indulatosan belekortyolt a sörébe:
? Elmész te a picsába, Józsi, ezzel a hülyeséggel!
Keszege szótlanul piszkálta az orrát.
? Nehogy elhitesd már velem, bazmeg, hogy a buzi eszkimók sütés nélkül zabálják a kaját! ? szökkent föl a traktoros.
Keszege Józsi a mutatóujját szopogatta:
? Ha hiszed, ha nem, így van. Az eszkimó egy nagyon különös emberfajta.
? Mi benne a különös, ki vele! ? hőbörgött Göndör Karcsi, és a kezével ingerült gesztusokat tett.
? Olyan, mint a mongol, csak rétegesebben öltözködik, és általában összemorcolja a szemöldökét. Egyébként kereskedelemből tartja el a családját.
? Kereskednek! Mivel lehet ott kereskedni! ? tombolt Göndör.
? Jeget adnak egymásnak. Az eszkimó ugyanis ? dőlt előrébb Keszege ? lyukakban él, és ököllel veri ki az ablak helyét. Sőt, náluk a mikrót használják hűtőnek. Vacsora után pedig jöhet a szex. Igazi hardcore eszkimó pornó!
Brunszvik Géza verítékezett a gyönyörűségtől, hogy még ilyet, hogy az eszkimó férfi is beledugja az eszkimó nőnek a citromába. Arca kipirult a boldogságtól.
Göndör Karcsi fejét rázva visszahuppant a műanyag székre.
? Hülye vagy te, bazmeg! ? legyintett sértődötten, s a homlokát törülgette, amikor egyikük ? talán Bereményi, az örökké szótlan fuvaros ? valami fatális szerencsétlenség folytán druszájának nevezett egy népszerű rádiós műsorvezetőt.
Újból parázs vita támadt. Brunszvik Géza azt bizonygatta, hogy hát ő még ezt a kifejezést soha életében nem hallotta, meg hogy hát őt igazából nem is fűti annyira a kíváncsiság, mit jelent, de szerinte a drusza, az valami nagyon durva dolog. Göndör Karcsi ezúttal is egyet nem értésének adott hangot: hülyének bélyegezte Brunszvikot, és kijelentette, a drusza annyit tesz: liba. Neki ne pofázzon senki. Csete bácsi a hasát fogta a röhögéstől, hogy milyen bolond emberek vannak, mert ha valaki, ő tudja, nehéz gyermekkora volt, mezei munka, az apja már hajnalban kiráncigálta az ágyból, lavórban mosakodtak, szóval a drusza azt jelenti: kaszafenő. Volt még ott valaki, a helyi tornaegylet trénere, aki úgy okoskodott, hogy a drusza fogalmát valahol a futballpályákon, a balbekk és a centerhalf között kell keresni, de őt nem vették komolyan.
Melegh Rudi leszámlálta az asztalra az újabb rundót.
Egy galuskás hangú ember épp a híreket mondta a rádióban, amikor Keszege Józsi is kiteregette a lapjait.
? A drusza ? közölte, és megvakarta az állát ?, a drusza orvosi műszer, amivel a gyermekáldást akasztják meg.
Látván az arcokra kiülő értetlenséget, a következőt tette hozzá:
? Ez ugyanolyan egyértelmű, mint az, hogy a nők nem szarnak.
Keszege Józsiról nem árt tudni, hogy még nem volt egészen kiforrott főiskolás, amikor egy teljes héten át szerelmes volt egy szőke lányba. A menyegző meghiúsulása nem csupán annak volt köszönhető, hogy Keszegét irritálta a reggeli szájszag, mint a vonatzakatolás. Sokkal többet nyomott a latba az az átbeszélgetett este, amelyen ? ahogy a szőke lány érezte ? életük végre lassan biztonságos és nyugodt mederbe terelődik, tehát hogy akkor ők most járnak, Keszege azzal az ötlettel állt elő, hogy bár ő nem híve a kliséknek, sőt a magamutogatás is olyan számára, mint a forrókása, de mégiscsak kéne neki egy fénykép a csajról. Hogy szüksége volna egy olyan kicsinyke fotóra, amilyet ballagási meghívókra szokás ragasztani, és amit könnyedén a zsebbe lehet csúsztatni, de az igazolványtokban is elfér. És ezt ő, már ha a lány beleegyezik, gondosan körbeollózná, és, higgye el, ennél többet aligha tehet érte és a közös szerelmükért, szóval ő ezt a gondosan kimetszett fotográfiát gombfocira ragasztaná, és akkor így tudja elképzelni ezt a dolgot, már ha ez egyáltalán érdekli a lányt.
Érdekelte.
A következő napon cuccolt, aztán soha többé nem látták egymást.
Keszege jószerével örökké révült tekintete arról árulkodott, hogy e homályos emlékű szerelem tisztességesen beáztatta a szomorúság szikkadt kenyérhajait lelkének tejébe, amit az is igazolt, hogy hazatérte óta, amellett, hogy naponta megfordult a Zöld Hordóban, rendszerint bárgyú arccal kerekezgetett: a polgármesteri hivatal sárga épülete előtt, onnan ki a temetőig, majd vissza, a kiskápolnától a játszótérre, így előbb-utóbb ismét eljutott a kocsmáig.
Ahogy a kijelentés elhangzott, felforrósodott a levegő.
Csete bácsi, akinek kalandos élete során bőven kijutott a jóból (második világháború, kulákperek, futball), úgy hördült fel, mint akinek kazán van a tüdeje helyén. A megtapasztalt valóságot ebben a pillanatban nehezen találta összeegyeztethetőnek Keszege gondolatával, amiben nem csupán a nagy mennyiségben elfogyasztott pálinka volt a ludas. Kereste a szavakat, de azonnal látványos kudarcot vallott: visszafogott hörgést hallatott, és kezdte úgy érezni, hogy valahol nagyon elhibázta az életét.
? A nők ? emelkedett föl halálos nyugalommal Keszege Józsi, és nyomatékul keresztbe fonta mellén a karját ? nem szarnak.
Csete bácsi lazított felöltőjén, Göndör Karcsi pedig felpattant a helyéről.
? Elmész te a picsába, Józsi! ? fenyegette meg ivócimboráját, de maga is furcsállta, hogy hangjában nyoma sincs a megszokott önbizalomnak. ? Agyadra ment a tűzelhalás!
Göndör Karcsi nem tudta volna kielégítő pontossággal megfogalmazni, mit ért ez alatt, viszont néhány órával azelőtt adták a tévében az Agrár-világ ismétlését, és mivel ott erről volt szó, adódott a lehetőség, összekötni a kellemest a hasznossal. Épp javasolni akarta Keszegének, hogy menjen haza, aludja ki magát, vagy ássa fel a kertet, vagy, tudja, mit, vegyen inkább példát az öreg Bori Pistáról, tologasson egy talicskát a portája előtt, hátha kijózanodik, amikor Keszege Józsi filozófiai síkra terelte a kérdést.
? Láttál te már nőt, Karcsi?
Göndör Karcsi megkapaszkodott egy karfában.
Melegh Rudi felhagyott a mosogatással, a hátsó asztaloknál megállt a lapjárás. A falon sötéten csüngött a Color Star.
? Simogattál te már piheszőrös hátacskát? ? sóhajtott Keszege Józsi melegen, és a traktoros elé lépett.
A melléig ért.
Karcsit ekkor már hárman ? az asztal, a székek és a pult ? támogatták, szeme előtt záporkék pacává folyt össze az egykedvűen gesztikuláló Józsi és a magába roskadt Csete bácsi alakja. Tikkesen rángott a szája széle, és azt mutogatta a fejével, melyről csak nehezen lehetett megállapítani, hogy a nyakából nőtt ki, hogy itt valami rendkívüli tévedés fennforgása mutatható ki, és hogy nyugi, hamarosan rend lesz.
? Csókoltál te már szeplős cicit, édes öcsém? ? folytatta selymes hangon Keszege, akinek, amióta szülőfalujában kapott állást, kizárólag fotómodellekkel és filmsztárokkal volt dolga. Szerencséjére a Story mellett a Blikk és a Playboy is járt a faluba.
Göndör Karcsi beletúrt a hajába, igyekezett összeszedni magát. Nem sikerült neki.
? El tudod te azt képzelni, Karcsi, hogy egy pihe-puha popsi ilyen ocsmányságra vetemedjen?
A kocsma levegője egyre forróbb lett, a páratartalom a zenit határát verdeste. Rudi, kezében egy fémes csillogású tálcával a konyhaajtóban állt, szája tátva maradt a csodálkozástól.
Keszege leengedte a karját.
? Húzta már le rólad valaki az alsógatyát, édesapa?
Göndör Karcsi, akinek úgyszólván minden meccsen volt része hasonló élményben, jó ösztönnel arra gondolt, gúnyt űznek vízipólós múltjából.
? Lebuzizott! ? nézett körbe hitetlenkedve, de nem talált megerősítésre. A Zöld Hordó közönsége behúzott nyakkal szopogatta a sörét. ? Hát én ennek keringőzni fogok a belében! ? krákogta, azzal fennakadt a szeme, és se előre, se hátra. A közelben ülőknek égett szag csapta meg az orrát. ? Hát azt hiszed, más vitorlájába verem a csalánt a faszommal! ? ordította Göndör Karcsi, azzal előrelendült, és úgy csapott bele a levegőbe, mint Forman az utolsó menetben Ali ellen, mielőtt végleg rászámoltak, kettőt lépett balra, egyet jobbra, majd három gyorsat megint balra, végül nehéz puffanással elterült a padlón. Brunszvik Géza csalódottan arra gondolt, hogy keringő volt beígérve, ehelyett szteppet láttak, de végül is mindegy. Csete bácsi semmire sem mert gondolni.
Valahonnan, egészen messziről nyikorgás hallatszott. A távolban, a színes szalagfüggönyökön túl kirajzolódott az öreg Bori Pista sziluettje, amint egy téglával púposra halmozott talicskával dülöngél a Zöld Hordó irányába. Mellette egy hórihorgas alak ügetett, egyetlen fia, Elemér. De ezt egyedül Keszege Józsi láthatta, aki addigra már a kocsma ajtajában állt, ám a Bori család láttán még viszszafordult a társasághoz:
? Don Quijote érkezik, fogadjátok az őt megillető tisztelettel!
Azzal biciklire pattant, és eltekert az altemplomot övező sövénysor irányába. Lassan nyitott a könyvtár.
A Don Quijote hallatán Csete bácsi végleg leszámolt minden illúzióval, végigpergett előtte élete filmje, a libázás a legelőn, az edzések az ifiben, a nagy labdarúgóálmok, az első kapufa, aztán az első asszony, a második, és így tovább, legvégül a Zöld Hordó, tovább semmi. Levegőért kapkodott.
Amikor az Öreg Bori, fiát a kocsma előtt hagyva, begördült az ivóba, és lehuppant az ablakhoz legközelebb eső műanyag székre, Melegh Rudi éppen egy moslékosvödörnyi felmosóvizet zúdított Göndör Karcsi arcába.
A konyhából élesen kihallatszott a Jó ebédhez szól a nóta, majd lassan beleolvadt a Zöld Hordó mögötti templom harangjának lusta kondulásába.
