Zimankósra fordult az idő,
kint semmit nem lehet csinálni,
a benti munkához nincs kedvem.
Órákig ülök mozdulatlanul az udvari ablaknál,
és addig nézem a behavazott juhart az üvegen át,
míg végül nem látom.
Így készülök a másik télre,
a még nagyobb, vágytalanabb tétlenségre.
