Fekete J. József: Imádságos kolostor

   A könyv szerzői előszava:
   BEVEZETÉS A SZÉPOLVASÁSBA
   
   "Az olvasni tanulás minden írástudó társadalomban valamiképpen beavatás is, ritualizált átmenet a függőség és a kezdetleges kommunikáció állapotából a közösségi emlékezet világába" - írja Az olvasás története című könyvében Alberto Manguel, és ezzel rámutat az olvasás titkos tudást hordozó cselekvés-jellegére, amit oly érzékletesen jelenített meg Dürer a Vulgata-fordításon dolgozó Szent Jeromos átszellemült arckifejezése és az asztalán heverő koponya között teremtődő jelképiségben - az olvasás a tudás és a bölcsesség továbbhagyományozódásának záloga. Az olvasás jelek megfejtése, és az ember egész élete során olvas, hiszen az őt körülvevő világ jeleit fordítja le a maga nyelvére és a maga tudásává. A könyv pedig olyan jelegyüttes, amit a jelentésközvetítés szándékával hoztak létre alkotói. Az írás azért döntő jelentőségű az emberi kommunikációban, mert segítségével elképzelhetetlen mennyiségű jelentéssel bíró jelet lehet megörökíteni. S ahogy van az írás fejlődésének története, úgy van az olvasásnak is. Sőt, nem csupán története, hanem pszichológiája, szociológiája, fenomenológiája, antropológiai vonatkozása, miegyebe.
   
   Az olvasás ugyanakkor - éppen rituális jelmegfejtő szerepe miatt - felelősség is: a különbségtétel felelőssége. Az olvasás története pedig egyben az olvasó története is. Egy kanadai esszéíró, Stan Persky szerint minden olvasónak bizonyára milliónyi önéletrajza van, mivelhogy saját életünk nyomait találjuk meg egyik könyvben a másik után. Ez a könyv ez utóbbi, tehát az olvasó története felől közelíti meg az olvasásnak, mint a legfőbb jók egyikének a fenoménjét. Nem tudományos dolgozatot tart hát kezében az olvasó, hanem naplót. Az olvasás élményét feldolgozó rövid történetek és elbeszélések sorozatát, amelyek nem az esztétikai értékítélet kimondásának szándékával íródtak, hanem annak tényét kívánták rögzíteni, hogy az olvasás nem magányos aktus. Igaz ugyan, hogy a könyvvel egyedül szembesül az olvasója, de a kötetben felhalmozott jelentéshordozó jelhalmaz mögött újabb ás újabb jelentéshordozó jelhalmazokról feslik fel az értelmezési lehetőségek szövete és így - hiszen az irodalom szüntelen palimpszesztus -, és már a második században lefektetésre került az olvasásnak az az episztemológiai szabálya, hogy a legújabb szöveg felváltja a megelőzőt, merthogy magába is foglalja azt, így hát előkelő társaságban forog az olvasó: hogy kit és mit hív látókörébe egy-egy szöveg, csak műveltségének, ismereteinek és érdeklődésének a függvénye. "Még az emberi nyelvekben sincs olyan kifejezés, mely ne a teljes világegyetemre vonatkozna: tigrist mondani annyi, mint minden tigrist említeni, amely azt nemzete, a szarvasokat és a teknőcöket, melyeket az felfalt, a legelőket, melyek a szarvasokat táplálták, a földet, mely a legelő anyja volt, az eget, mely világosságot adott a földnek" - állította Borges, felmutatván, hogy az értelemhordozó jelkombinációk nem puszta jelek, ráadásul nem is egyértelműek, különböző értelmezőknek különböző jelentést kínálnak.
   Könyvek, olvasmányélmények lehetséges olvasatait örökítik meg a kötetbe foglalt, 1997 és 2002 között keletkezett írások, amelyeket továbbolvasásra kínálok az Olvasónak.
   S itt mondok köszönetet Kovács Nándornak, aki az Imádságos kolostor felépítésére biztatott, valamint Bosnyák Istvánnak, aki biztosította a munkához a habarcsot.

   
   ÖNÉLETRAJZ
   
   Megannyiszor kellett már életrajzot írnom, hol itt, hol ott vélték úgy, hogy egy adathalmazból rekonstruálhatják mindazt, amit egy élő szervezetről, esetünkben az enyémről tudni kívántak. Szóra hajló lévén legtöbbször elő is bányásztam a kért adatokat, be is vonultam velük egy sor lexikonba, de annyi előrelátás soha nem dolgozott bennem, hogy a szóban forgó adatokat rögzítsem is. Illetve, valahányszor a kérések szaporodása folytán rászántam magam erre, hamarosan vagy az áramszolgáltató, vagy a telefontársaság, vagy egy jószándékú vírusgazda jóvoltából elszállt a számítógépem lelke, s vele egyetemben a viszonylagos rendszerességgel és módszerességgel felépített életrajzom. (Az ember egész életében a saját életrajzán dolgozik, mégis milyen keveset törődik vele!) Most sincs kész biográfiám, tehát egyedi példány tárul az olvasó elé:
   
   Fontos geopoétikai tényező, hogy Kossuthfalván (Ómoravica, Sztara Moravica) születtem, a Vajdaságban, egy szépszámú református közösség katolikus családjában: egyesen bele a kisebbségen belüli kisebbségbe. Mivel egyházi nevelésben nem részesültem, ez utóbbi tény nem különösebben befolyásolta életem.) Apám a bánsági Magyarittabéről származott, ami csupán amiatt érdekes, mert Vajdaságban csak ott, és Kossuthfalván maradt meg a második világháború hatalomváltásai után is egy-egy Kossuth-szobor. Ez már regény. Születésem dátuma 1957. március elseje, és azt hiszem, ez az egyedüli említésre érdemes időpont az életrajzban: olyannyira rajtam kívül álló, mint a majdani második, ami anyakönyvi bejegyzésre kerül. Ennek ismerete hiányában azt se tudom megmondani, a középkorosztályhoz tartozom-e, vagy a pályájuk végén lévőkhöz. Valahol útközben.
   
   Végtelenül hosszú óvodai megpróbáltatásaim után sorra jártam az iskolákat, általánost, gimnáziumot, majd az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szereztem oklevelet. Két évet tanítottam, majd elszegődtem a Zombori Rádióhoz, ahol közel két évtizede felelős szerkesztőként dolgozom. Közben négy évet tanítottam az Újvidéki Egyetem Tanítóképző Karán, egy sor magyar és szerb irodalmi folyóirat szerkesztőségében dolgoztam, az Új Symposionban három főszerkesztőt is kiszolgáltam, jelenleg társszerkesztője vagyok a szabadkai (zentai, szegedi, zombori) Üzenet folyóiratnak, szerkesztője a Zombori Rádió Hangosköny című kortárs irodalmi rádió-folyóiratának. Írtam egy sor könyvet, amiből papíron hat jelent meg, elektronikus formában több. A nyomtatottaknak lelkem egyszerűségét példázandó a Próbafüzet I, II és III, illetve az Olvasat I, II címet adtam, és lett volna Olvasat III is, ha a kiadó nem kereszteli át Széljegyzetek Szentkuthyhoz-ra. Hetedik könyvem, az Imádságos kolostor éppen most tűnt el valahol a szerkesztő, a nyomda és a mindkét irányból 70-100 kilométernyi távból hozzám vezető út útvesztőjében. Kritikák, esszék, tanulmányok. Prózai szösszeneteim három írói álnév alatt láttak napvilágot, s ha erős késztetést érzek, egyszer talán fel is oldom ezeket. Írásaim zömmel a www.zetna.org.yu, a www.irodalom.de oldalakon, itt, elszórtan folyóiratok (Új Forrás, Forrás, Kortárs) honlapjain, meg egyebütt - néha magam is meglepődöm, hol nem - fordulnak elő. Eddig Sinkó-Díjban, Üzenet-Díjban, Szenteleky Kornél Irodalmi Díjban, Herceg János Irodalmi Díjban részesültem, barátaim Ezüst Winettou Díjjal és az Első Vajdasági Magyar Szög-Díjjal tüntettek ki. Ők csak JJ-nek (Dzséj-Dzséjnek) neveznek.
   Zomborban és az írásaimban élek. Szétszórtan, akárcsak az egybefogott életrajz széttartó irányai.
   *
   Fekete J. József a Teraszon
   Napló
   Bence Erika: Ismét olvasói jelentések
   F. J. J.: Dobbant a baknyúl (Balázs Attila Ki tanyája ez a világ című regényéről)
   F. J. J.: Nagymamák Orvosságos Könyvéről (Balogh Robert: Schvab Evangiliom)
   Írónő Zomborból (Vasagyi Máriáról)
 
Riszálás megy az irodalmi focipályán (hozzászólás az Ungparty "Vízumköteles irodalom" c. virtuális konferencián)