Fraknói Vilmos-díj 2003

A díjat évente november 20-án, Fraknói Vilmos halálának évfordulóján 2 fő magyar állampolgár és egy fő magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgár részére adományozható.
A díjjal pénzjutalom jár, amelynek összege személyenként 300.000.- Ft.
A díjazottak továbbá Király Vilmos szobrászművész alkotását(fotó), egy bronzból készült egyoldalas emlékérmet vehetnek át. A díjat a nemzeti kulturális örökség minisztere 14/2000. (VII.28.) NKÖM rendeletével alapította. Idén Vass Lajos politikai államtitkár a következő személyeknek adja át a Fraknói Vilmos díjat:

Dr.Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek, a hittudományok terén elért katolikus eredményekért valamint az Egyház és a világ közötti kapcsolatok ápolásáért, fejlesztéséért.

Dr.Käfer Istvánnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzorának tudományos és műhelyteremtő munkájáért, a nemzetközi megbékélésért és a keresztény értelmiség nevelésében végzett tevékenységéért.

Dr.Korzenszky Richárd OSB, tihanyi perjelnek tudományos és közéleti munkájáért, értelmiségi és értelmiségnevelő tevékenységéért.

FRAKNÓI VILMOS
(eredetileg: Frank)

Született 1843. február 27-én Ürményben, meghalt 1924. november 20-án Budapesten. Történész. Pesti teológiai és bölcsészeti tanulmányai után Nagyszombatban gimnáziumi tanár. 1865-ben pappá szentelték, s az esztergomi papnevelő intézet tanára lett. 1871-ben az MTA II. osztályának titkára, 1875-től a Széchényi Könyvtár könyvtári őre volt. Az MTA főtitkára (1879-89), másodelnöke. 1897-től a múzeumok és könyvtárak országos felügyelője. Az egyházi pályán nagyváradi kanonokká (1878) szekszárdi c. apáttá (1879) majd arbei c. püspökké (1892) nevezték ki.
Európa több országában (Dánia, Spanyolország, Török Birodalom, Oroszország stb.) legtöbbet Olaszországban, főként Rómában folytatott levéltári kutatásokat. Egyik római lakását 1895-ben a magyar államnak adományozta, megteremtve ezzel a római magyar történeti intézet alapjait. A magyar történelemnek szinte minden korszakával foglalkozott, fő kutatási területe a Hunyadiak és a Jagellók kora, a magyarországi ellenreformáció, ill. a Martinovics-féle összeesküvés története, valamint az egyház- és diplomáciatörténet volt. Szerkesztette az Értekezések a történettudomány köréből c. sorozatot (1872-78) útjára indította a Magyar Könyvszemlét, ennek egy ideig szerkesztője is volt. Két jelentősebb forráskiadvány is fűződik nevéhez: a tízkötetes Magyar Országgyűlési Emlékek (az utolsó kettő Károlyi Árpáddal), illetve a négykötetes Monumenta Vaticana Hungariae kiadása. Az MTA tagja.

Tudományos munkái: A Magyar nemzet műveltségi állásának vázlata az első fejedelmek korában és a kereszténység behozatalának története {1861), Pázmány Péter és kora, A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században (1813), Martinovics és társainak összeesküvése, Hunyadi Mátyás király 1440-1490, A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig., A Hunyadiak és a Jagellók kora. A Magyar Nemzet Története IV., Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel, A magyar királyválasztások története (1921.).

Tomka Miklós laudációját olvashatják:

Jakubinyi György 1946 február 13-án született az ukrán-román határon fekvő, nyelvileg, etnikailag, felekezetileg vegyes népességű Mármarosszigeten. Talán innen hozta magával kitűnő nyelvkészségét és diplomáciai képességét. A Gyulafehérváron végzett teológia után Erdély legendás püspöke, Márton Áron szentelte pappá 1969 április 13-án. A román politika egy liberálisabb hulláma tette tehetővé, hogy püspöke 1970-1974 között Rómába küldje; hogy ott a Collegium Germanicum et Hungaricum diákja legyen; a Pápai Gergely Egyetem Hittudományi karán tanuljon és általános teológiai licenciátust, majd a Pápai Biblikus Intézetben szentírástudományt licenciátust szerezzen. 1969-1970 között szatmári püspöki titkár, majd - a római diploma birtokában - a biblikus tárgyak teológiai tanára a Gyulafehérvári Hittudományi főiskolán, ahol 1992-ig tanított. 1978-ban Budapesten, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián teológiai doktori fokozatot szerzett. Az 1990-ben alapított Szegedi Biblikus Konferenciának kezdettől tagja, 1994 óta társvédnöke.

II. János Pál pápa 1990-ben gyulafehérvári segédpüspöknek, 1991-ben pedig a romániai örmény katolikusok ideiglenes apostoli kormányzójának nevezi ki. Közben a romániai latin és görög-katolikus püspökök a közös püspöki konferencia titkárává választják. Ezt a tisztséget két évig tölti be, mígnem a Szentatya 1993-ban a gyulafehérvári főegyházmegye kormányzójává, majd 1994 április 8-án az "Erdélyi püspökség" érsekévé nevezi ki.
Főpapi tevékenységét áthatja a katolikus egyház jogaiért való harc mind az állammal, mind a bizánci hagyományokat őrző államegyházzal szemben. Jakubinyi György érsek eltökélten küzd a jogállamiságért és az egyháztól elrabolt javak, épületek, kultúrkincsek visszaadatásáért. Ugyanakkor következetesen vigyáz arra, hogy a templom ne váljék politikai demonstrációk színhelyévé. Ez Erdélyben egyesekben kritikát, a nemzetközi porondon ellenben elismerést vált ki.

Eközben újra és újra előkerülnek az uralkodó nemzet és a magyar kisebbség érdekellentétei. Az erdélyi magyarság legfontosabb intézménye az egyház. A nyelvet, a hagyományt, a közösségi tudatot, a kisebbségi érdeket leghatásosabban az egyház képviseli. Ezért a munkájáért és Márton Áron életműve ápolásáért 2003 novemberében Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki.
Jakubinyi György egyházszervező érsek. Elérte, hogy a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolát a római Lateráni Egyetem affiliálja (befogadja, hozzácsatolja a szerk.). Nagy része van abban, hogy a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemen latin rítusú s magyar nyelvű Rámai Katolikus Teológiai Kar indulhatott. A katolikus sajtó újjáélesztésében írásaival is, támogatásával is erőteljesen részt vesz. S nem utolsó sorban életművének része a II. Vatikáni Zsinat szellemének erdélyi, romániai meghonosítása. Ez tükröződik egyetemi jegyzeteiben, tankönyveiben, egyéb írásaiban. 1990 előtt csak külföldön publikálhatott: Szigeti Miklós és Fehér Gyula álnevek alatt. Azóta szinte nem múlik el év, hogy új könyvvel ne jelentkezne, - részben szentírástudományt, részben az erdélyi önismeretet szolgáló tudományos, részben katolikus lelkiségi művekkel.
A Fraknói Vilmos díj kuratóriuma a katolikus egyház és az erdélyi magyarság érdekében végzett tevékenységéért, biblikus teológiai munkásságáért és az egyház és a világ közötti kapcsolatok ápolásában való kimagasló eredményeiért javasolta, hogy a miniszter úr az "Erdélyi egyházmegye" érsekét, Jakubinyi Györgyöt a Fraknói díjjal kitüntesse.

Dr. Käfer István professzor a hazai szlavisztika kimagasló tekintélye; az évtizedekig elnyomott, de újra és újra nemzete és egyháza szolgálatára jelentkező keresztény értelmiségi mintapéldája; iskolateremtő és a határokon átnyúló megbékélés munkálója.
Dr. Káfer István 1935 június 3-án született Budapesten. Nős, két gyermeke, nyolc unokája van. Az érsekújvári gyermekkor és a szlovákiai magyarüldözésben való részesedés után a budapesti Kölcsey Ferenc gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-szlovák diplomát szerzett.
Pályájának éppúgy része a szlovák nemzettéválás és irodalom, mint a magyarországi szlovák kisebbség életének és kultúrájának kutatása és dokumentálása. Tevékenysége kiterjed a korai források feltárására és a jelenkori kulturális kapcsolatok megteremtésére és ápolására. Ennek természetes terepe egyrészt a pázmánypéteri alapítást felidéző katolikus szellemiségű Trnava-i, Nagyszombati Egyetem, másrészt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amely (az ELTE mellett) a Pázmány Péter által alapított majd Budapestre költöztetett első időtálló magyar egyetem jogutódja. Käfer professzor jelentős részt vállalt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megteremtésében és rangos intézménnyé fejlesztésében. Személyes teljesítménye a Cseh, Lengyel és Szlovák Tanszékkel, valamint Közép-Európa-Központtal működő Szlavisztikai Intézet létrehozása és az ezek működtetéséhez nélkülözhetetlen külkapcsolatok fenntartása.

A történeti kiindulópont a magyarság és a szlovákság sok évszázados sorsközössége a szentistváni Magyarországon. Erre a hosszú időn át zavartalan és gyümölcsöző együttélésre támaszkodva dolgozik Käfer professzor, mindenek előtt egyetemi és kulturális téren, a két nép közeledésén, együttműködésén. Mindkét országbeli tudománypolitikai, szakmai, emberi és közéleti elismertsége önmagáért beszél.
A tudományos ranghoz természetesen szakmai eredmények is szükségesek. Käfer professzor bibliográfiájában 17 monográfia, mintegy száz szaktanulmány és másik félszáz kisebb írás sorakozik, köztük az egyháztörténetbe, a profán történetírásba, a könyvtártudományba és egyéb területre sorolható latin, szlovák és magyar művek.
A holt betűk mellett Káfer professzor igazi teljesítménye egy szakmai iskola létrehozása, ahol immár tanítványok sora folytatja munkáját, ahonnan az évek során száznál több diák indult az életbe; egy olyan iskola, amely nem csak megalapozott és a munkaerőpiacon jól értékesíthető szaktudást közvetít, hanem felkészít szomszéd országok közötti kooperáció elősegítésére is felkészít. Käfer István professzor vezetése alatt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Szlavisztika Intézete az ország hosszú távú külpolitikai érdekeinek is értékes elősegítője.
Käfer István professzor korábban sem titkolta keresztény elkötelezettségét. Részvételét a Katolikus Egyetem megteremtésében nem utolsó sorban az motiválta, hogy itt látta legtöbb lehetőségét a szomszéd népek közötti megbékélés előbbrevitelének. Ezt a szellemet és célkitűzést különösebb deklarációk nélkül, napi munkájában képviseli Käfer professzor - az egyetemen és a közéletben, az egyházban és a civil életben.
A Fraknói Vilmos díj kuratóriuma tudományos és műhelyteremtő munkája, a nemzetközi megbékélésért és a keresztény értelmiség nevelésében végzett tevékenysége alapján választotta Käfer István professzort, javasolva a miniszter úrnak, hogy neki a Fraknói díjat odaítélje.

1989 előtt nem volt könnyű rangos kerésztény értelmiségivé válni. A rendszerváltás viharaiban még nehezebb volt a kereszténységet eltökélten, ám mégis békét teremtő módon képviselni. Korzenszky Richárd mindkét pályán példát mutat.
Dr. Korzenszky Richárd 1941-ben született Csornán. 1959-ben Pannonhalmán érettségizett és belépett Szent Benedek rendjébe. 1985-ben szentelték pappá. Az ELTE magyar-orosz szakának elvégzése {1964-1968) után gimnáziumi tanár tett Győrben {1968-1973). 1973-ban Pannonhalmára került, ahol gimnáziumi és főiskolai tanár és főapáti titkár (1973-1989), gimnáziumi és diákotthoni igazgató (1979-1989) majd főmonostori perjel lett (1989-1991).
1990-től kezdve a Magyar Katolikus Egyház iskolaügyekkel megbízott képviselője, 1991-1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban miniszteri biztos, 1991-től a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnöke, 1996-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iskolabizottságának elnökhelyettese. 1994 óta Dr. Korzenszky Richárd a Tihanyi Bencés Apátság vezetője (perjele).

Dr. Korzenszky Richárd számos cikk, könyv szerzője. Iskolapolitikusi működésével és tihanyi tevékenységével kapcsolatos írásait alighanem legtöbben ismerik. Kevésbé köztudott, hogy Gogol. egy művét s egy ismeretlen régi orosz szerző lelkiségi művét is magyarra fordította, nagy terjedelmű értelmiségi és írói munkásságának olyan területei is vannak, mint a népesedéspolitika.
Tudományos és írói tevékenysége mellett Korzenszky Richárd életművének talán négy fő területe érdemel különös figyelmet:

1. Középoskolai és főiskolai tanárként, kollégiumi nevelőként és igazgatóként - még egy diktatórikus és vallásellenes rendszer adottságaival birkózva - fiatalok százait tanította hitre, tudásra, emberségre és indította az életbe. Az az országos rang, amivel Pannonhalma rendelkezik, mintegy húsz éven át Korzenszky munkájára is támaszkodott.
2. Oktatás- és iskolapolitikusként meghatározó szerepe volt a katolikus iskolarendszer újraindulásában, az ezzel kapcsolatos tulajdonrendezési kérdések tisztázásában, rendezésében, az óhatatlanul megjelenő ellentétek, konfliktusok feloldásában. Akkor volt meghatározó tanácsadó szerepe, amikor a korábbi 8 katolikus (és egy protestáns és egy izraelita) középiskolából néhány év leforgása alatt országos és ráadásul az oktatásügy pluralizmusát biztosító felekezeti iskolaügy épült.
3. A Tihanyi Apátság élén Korzenszky Richárd országos kulturális feladatot vállalt magára. A jóformán halottnak, idegenforgalmi látványosságként is leromlottnak tűnő apátságot fizikailag, építészetileg, anyagilag talpra állította, eredeti funkciója felelevenítésével és új funkcióik keresésével, megtalálásával. Eközben, mintegy mellékesen, Tihanyt művészeti és kulturális központként is felvirágoztatta. Ez nem független Korzenszky pályájának negyedik "dimenziójától":
4. Gimnáziumi évei óta dr. Korzenszky Richárd életét egy időszerű, modern kereszténységnek szenteli. Ez a kereszténység nem konfrontatív, nem ütköző, hanem csendesen, de annál kitartóbban s szívósabban építkező - a szó minden értelmében. Ez a kereszténység egyszerre magyar és európai, hagyományőrző és modern. Korzenszky szakadatlanul azon munkálkodik, hogy a magyar értelmiségben ehhez a célhoz munkatársakat találjon, neveljen. Számos korábbi erőfeszítése is ennek a feladatnak szolgálatában állt. S ennek állnak ma szolgálatában az általa kezdeményezett tihanyi közéleti és kulturális programok, köztük a "Tetőtéri esték".
A Fraknói Vilmos díj kuratóriuma tudományos és közéleti munkájáért, értelmiségi és értelmiségnevelő tevékenységéért javasolta, hogy a miniszter úr dr. Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjelt a Fraknói díjjal kitüntesse.