(MTI) - A székely kisnemesi családban született Kőrösi Csoma Sándor nem hitt a magyarok finn-ugor eredetében és a magyar nyelv gyökereinek felkutatására indult Közép-Ázsiába. Meg volt győződve arról, hogy a magyarok bölcsője Tatárföldön található. Szerinte a "magyar nyelv rejtélyében rejlett a többi nyelv rejtélye is. A világról alkotott koncepciójában csak a hunok léteztek meg a többiek" - hangsúlyozza a Le Point című francia lap.
A lap méltatása szerint a regény bemutatja, hogy a "magyar menetelése keresztút" volt. Egyszerre kellett megküzdenie az elemekkel és az adminisztrációval. Sivatagokon és völgyeken haladt át, és minden nem magyarokat érintő jelenséggel szemben közömbösen viselkedett. Amikor nem kapott engedélyt a továbbhaladáshoz, Kasmír határában találkozott azzal az angol kormánymegbízottal, akinek ösztönzésére elkezdett a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. Kolostorba vonult és szándéka ellenére a világ legnagyobb tibetológusává vált.
A kritika szerint a tudós remeteéletének szentelt oldalak felkavaróak, mert ahogy a magyar utazó a tudás szerzeteskatonájává átalakul, kiderül, hogy a "munka nem szabaddá, hanem őrültté teszi az embert". "Jouty életrajza egyszerre mutatja be a Himalája és a műveltség fényes útjait ... A gondolatok folyói haladnak a szimbólumok völgyeiben. Kőrösi Csoma elment álmai mellett. De ahelyett, hogy az őrült tudós és a tévútra tévedt teoretikusok mellett a történelem szemétdombján végezte volna, hőssé vált. Jouty szép szobortalapzatot állított neki" - írta Sylvain Tesson kritikájában.
