A párizsi Édition du Rocher kiadóvállalat Demokrácia és diktatúra sorozatában két hónappal ezelőtt jelent meg Gábor Áron Az embertől keletre című szibériai trilógiája Mathias Kolos francia tolmácsolásában. A Le cri de la taiga (A tajga kiáltása) címmel kiadott kötetet Stéphane Courtois látta el előszavával, melynek kapcsán a francia folyóirat egyoldalas méltatást közölt a könyvről.
A lap megemlíti, hogy a szovjet terrorról kevesebb mű született, mint a náci diktatúráról, s az 1982-ben elhunyt ismeretlen Gábor Áron hétszáz oldalas műve Szolzsenyicinhez hasonlóan a kommunista diktatúra áldozataként megélt emberi megsemmisítésről szól. Gábor a II. világháborút követően tizenhat hónapot töltött teljes elzártságban, először pszichiátriai osztályon, majd börtönben, végül öt évet a gulagon. Száműzetéséből 1960-ban térhetett haza Magyarországra, ahonnan Münchenbe disszidált, és ott írta meg visszaemlékezéseit.
A L'Express szerint szibériai büntetését Gábor egy olyan könyvért érdemelte ki, amelyben az orosz fronton tapasztalt tudósítói emlékeiről írt, valamint egy olyan jelentésért, amelyet a romániai magyar hadifoglyok helyzetéről fogalmazott meg, amikor egy humanitárius misszióban vett részt.
A háború után Gábort a szerinte szadista és hazug magyarországi szovjet nagykövet személyesen hallgatta ki, s ekkor értette meg, hogy az emberi szavaknak nincs többé súlya.
"A könyv felbecsülhetetlen értéke a harmadik személyben megjelenített írásmódban rejlik: minden konkrét, tapintható, kézzelfogható. Nincs vérfürdő, csak elviselhetetlen rombolás. Gábornak egyetlen ereje van: soha nem gyűlöl. Sem a fegyőrt, aki embertelenül bánik vele, sem a politikai komisszárokat, akik megkínozzák. Az áldozat úgy áll ellen, hogy végtelen jelentést ad egyetlen mosolynak, egy normális emberi szónak, egy napsütéses napnak" - írja a
L'Express kritikusa.
