A 19. század negyvenes éveiben élt Bécsben egy magyarországi származású, Ziegler Sándor nevű lakatosmester. Munkája nyomán már jómódú polgárnak számított, amikor 1848-ban kitört a háború a császár és a magyar nemzet között. Ziegler Sándor választott, és hazajött Magyarországra, saját költségén fegyvergyárat szervezett a szabadságharc honvédei számára. Kossuth és Petőfi is nagyra becsülte hazafias hevületét és hasznos munkáját. A szabadságharc bukásával természetesen tönkrement. Ettől kezdve cséplőgépjavító mesterként hánykolódott uradalomról uradalomra. Akármilyen keveset keresett azonban, inkább magától vonta meg a falatot, de jó iskolákban taníttatta öt fia közül a korán értelmesnek mutatkozó Gézát (1863), lehetővé téve, hogy a kitűnő sárospataki gimnáziumban, majd a fővárosban végezze középiskoláit. Egyetemre azonban már nem tellett. Ziegler Gézából tehát csak tanító lehetett. Annak is indult. A korán tehetséget eláruló fiú már diákkorában verselt, kezdő tanító korától kezdve prózát írt. Történetesen Agárdon született, de a közeli Gárdonyban anyakönyvezték: innen vette a Gárdonyi nevet. Mindmáig a legnépszerűbb, a legtöbbet olvasott magyar írók közé tartozik, színház, múzeum és sok iskola viseli a nevét. 1922-ben hunyt el.
