Az Egy lócsiszár virágvasárnapja címében egészen más világot ígér, mint amellyel szembesíti az olvasót/nézőt: Sütő András drámája a ráérős, lassan döcögő hangvétel helyett felkavaró vizekre evez, hogy aztán szép lassan az egyik, majd a másik evezőt is a mélységbe eressze. Sütő hetvenes években született színműve Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című kisregényét veszi alapul, amely egy XVI. századi történetet elevenít fel: e három idősíkhoz társult végül a negyedik, a Győri Nemzeti Színház előadása. Ahogy a Magyar Írószövetség klubjában megrendezett Szín-tér című beszélgetéssorozat keddi alkalmán elhangzik: a rendezőt, Ács Jánost elsősorban ez a "sokidejűség" foglalkoztatta. A rendező több helyen beemelte az előadásba Kleist eredetijét, amely egy narrátor révén lengi körül Sütő szövegét és strukturálja a produkciót. Kohlhaast, a gazdag német lókereskedőt egy alkalommal Tronka várának ura önérzetében halálosan megsérti, és bár csak két lóról van szó, az igazságérzet minden mást felülír, hogy végül annak mindhalálig hajszolása vezessen a végső pusztulásba.
Ha elmozdul az igazság tengelye
Irodalom
A Kohlhaas Mihályt alakító Csankó Zoltán bevallása szerint kezdetben félt, hogy a mai közönség nem fogja annyira szeretni az előadást, de kellemesen kellett csalódnia: az eddigi tapasztalatok alapján a nézőket felkavarják, mélyen meghatják a látottak. Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus rámutatott Sütő Andrásnak a szövegben tetten érhető emelkedett poétikusságára, biblikusságára, amely szintén akadályt jelenthet egy színművész számára. Csankó Zoltán azonban elárulta: bár eleinte birkóznia kellett némelyik sorral - élete legnehezebb szövegeként határozta meg a drámát -, végül Sütő nyelvének hihetetlen zeneisége segített. Ilyen módon a "hátrány előnnyé vált", hiszen a különleges sorok olyan módon "beleülnek" az ember fülébe, hogy egyáltalán nem okoz gondot a felidézésük. A színész valóban lubickol a szerepben és a szövegben, amint kolléganőjével, a Lisbeth-et alakító Botos Évával rövid jeleneteket ad elő az előadásból. Felszabadultan kommentál, hogy éppen ki van a színen rajtuk kívül, mik az előzmények, milyen tárgyak veszik körül a szereplőket: úgy szűnik meg körülöttük a világ, hogy mi is benne ragadunk. Senki sem állja meg, hogy ne mosolyogjon a rendhagyó, mégis szívet melengető prezentáción.
"Ha egy kicsit elmozdul az igazság tengelye, ott elkezdődik valami" - mondja Ács János, aki szerint ez a dráma hihetetlen aktualitással rendelkezik. Szerinte hazánkban az emberek olyan mértékben vannak feldúlva, hogy lassan megbolondulnak, és lassan már senki sem képes értelmesen beszélni a másikkal. Kohlhaas Mihály tragikus sorsa - aki felesége halála után öntörvényű bosszúállóvá, ámokfutóvá válik - elrettentő példája annak, hogy mivel jár, ha valaki a törvényeken kívül próbál meg elégtételt szerezni magának. Az igazságérzet azonban az egyik legelementárisabb erő, amely sosem nyugszik...