| HARCOS BÁLINT Az Alföld 2002. augusztusi számának szemléje
1 Hő, hadd menjek gyorsan elébe bárminő kérdésnek, miért az Alföld et választottam szemlézni. Az Alföldet tartom ma az új kezdeményekre még legnyitottabb, legelevenebb lapnak - a régebbi, havi irodalmi periodikák közül. Ezért. Az Alföldnek volt az elmúlt években a leglátványosabb felfutása. - |
Elemi kérdés egyáltalán, mitől lesz egy folyóirat új törekvésekre merészen rákérdező, arcokat fölfedező, hajlékony, mozgékony, izgalmas, problémafölvető, érdeket feszítő - egyszóval: élő. Azt hiszem, ez mindenestül a szerkesztőitől függ. (Vegyük csak észre, milyen életmentően jót tesz a Bárkának, hogy redaktorai közt ott találjuk Grecsó Krisztiánt.) Na meg a pénz. Node ez nálunk - épp nálunk! - édeskevés. Sok lapnál akad pénz, több mint az Alföldnél, vagy másutt, mégis. A magyar irodalmi (és más művészeti) folyóiratokkal való problémáimról, porosságukról, lomhaságukról, beszűkültségükről eposzi méretekben tudnék értekezni - de ez bizonnyal szétfeszítené jelen 6 pont kereteit. 2 Az augusztusi szám szépirodalmi részét versek teszik ki - és egy hosszabb drámai monológ. Tőzsér Árpádtól a nyitódarab, Az el-nem-indulás elégiája a legsikerültebb, abból is a kezdés (ilyes sorokkal: #8220;Van nyom, amelyhez nincsen másik, / sötétlik hómező közepén egymaga talányosan, / talán az ég felé léptek ki belőle egykor."), aztán bonyolódik, és leesik; következő szövege, az Asszonyok pedig akár egy oraveczi Szajla-vers utánzata is lehet. A Lázáry René-versek a már jól ismert profizmust és a századutó-elő pazar imitációját hozzák. (A Vázlatok a spanyol románczhoz félrímes, felező 8-asos románca Nagy László Lorca-fordításait is megidézi. Azok azért elég jó cuccok, nem kéne elfelejteni) Lackfi János következik, és Vörös István verse, amely - ha minden igaz - egy készülő verses regény szelete. Vörös a formát jól találta meg, ezt, hogy 5-4-3-2-1 soros versszakú egységekből áll, ez kellően teherbíró és variálható, de a téma (Heidegger, a postahivatalnok) és feldolgozása: szinte kitaposott ösvény. A vers-szektorból felhívnám a figyelmet Lanczkor Gáborra, aki hirtelen nagyon fiatal (21), három verse közül a Monterchi elégiára, majd az Âge d'Or zárlatára. Akad oly gyanúm, hogy Lanczkorról hallani fogunk még. 3 Nagy András Camille című drámai monológja - sajnálom - csüggesztő szöveg. Szerzője a darabot színpadra szánja (úgy nyilván másként fog megmutatkozni), Camille Claudel legendás szobrásznő sorsát-esetét dramatizálja, egyfajta belső monológ formájában - de a szöveg - nekem! - túlontúl artisztikus és monoton. Habár. A részlet végén C. C. abortuszának leírása határozottan erős, és találni alap-érvény sorokat: "ha hirtelen kellene meglátni mindent, de mindent, az elviselhetetlen lenne". Az alaptotál, ugyebár. 4 A szám - a lap szokásos felépítéséhez híven - két hosszabb tanulmányt közöl. H. Nagy Péter Identitásképző csataterek című írásában beizzítja, egymásra utalja Adynak A Szerelem eposzából és Domonkos Istvánnak a Kormányeltörésben hosszúversét. Nagy érdeme épp ez utóbbi jelzésszerű elemzése-elhelyezése, hiszen a Domonkos-megavers legalább annyira nincs jelen az irodalmi, bármilyen köztudatban, amennyire jelentős. |
Profi hermeneuta cikk, olajozott, biztonságos-bejáratott nyelvvel. Ezek a tanulmányok azonban mindig kevéssé kedvemet szegik. Menetrendszerűen egyfajta ellehetetlenülést (nyelvbe vetett bizalomét, centrumét, szubjektumét stb.), valaminek a csődjét, széttartását jelentik be - és ehhez mindig szükségük van arra a valamire, tudjuk. Valami újat, népek! Ez #8220;utánit", e #8220;mellettit", mást. Ezt várnám. (Vagy azt, hogy saját nyelvük, melyben olyannyira bíznak, annak ellehetetlenülését is jelentsék be. Ha már.) - Bazsányi Sándor Karbunkulusában Kosztolányi-verset taglal (a Most elbeszélem azt a hónapot kezdetűt), sokkalta érzékibben, az idő foglalkoztatja, az idők, az idő ideje, a megélésének és elbeszélésének idejei. A gyerek, a felnőtt, a betegség és a panasz. A Rém. 5 Érkezik Halász László és A képzelet ereje. Izgalmas és tág térben, széles sávban mozgó esszé, a képzeletről - ó, Coleridge, Baudelaire stb. - Fontos mondatok sorjáznak, emeljek ki néhányat: "A képzeletbeli megjelenítés elővételezés (anticipáció): a lehetetlent teszi lehetővé." Üff. Vagy, egy Freud-citát: "A művész, akár a többi kielégületlen, elfordul a valóságtól s teljes érdeklődését, libidóját is, átviszi fantáziaéletének vágyképződményeire". Na tessék. Ezt, ide, így, bele az arcomba. A művész: eleve kielégületlen. Végül Hitler is beoldalog, képzelet és hatalom, emígy: "A hatalom képzeletét kizárólag a hatalom korlátai fékezik. A totális hatalomra törő ezért követ el mindent, hogy e korlátokat felrúgja. Eszköze az emberi fölszámolása" 6 A szemle rovatban két kritikát olvashatunk Tőzsérről, egyet Balázs Imre Józsefről, majd Maksa Gyula Maár Juditnak a fantasztikus irodalomról szóló monográfiáját recenzálja. Bálint Péter záró kritikája Szerb Antal válogatott levelezéséről ír. Ezt ajánlom - ha mindenképp szórnom kell - olvasásra. Egyáltalán: Szerb Antalt ajánlom bárki figyelmébe. Ezt meg is beszéltük. |
