Balázs Géza előszava a könyvhöz:
?Mindennek zsinórja van? ? Bevezető sorok
Tájak. A költő tájai. A mi tájaink.
Folyamatos mozgásban, változásban, gyorsulásban.
Akkor most álljunk meg egy versolvasásnyi időre. Éji Magtár. Szemezgessünk! Csak egy óra. Nodisco! Vízpart. Móló. Karosszék. Csönd. Színek. Langyos légsál.
Állókép. Fénykép. Kimerevített kép. Képernyőkép. Képernyőkímélő program.
Körös. Akvárium.
Ami történt, ami történik. Ami meg sem történt. Ami meg sem történik.
Csak a könyv. Csak a könyv és a vers. És mi.
?A beszéd és a csók, / Ami nélkül nem tudnak élni?.
És legyen gyógysör!
Hartay Csaba önéletrajza:
Első verseskötetem 1996-ban jelent meg Szarvason minden előzetes publikálás nélkül, önkormányzati támogatással, alacsony példányszámban Vakuljon meg az árnyék címmel. A kötet előszavát Sárándi József írta, s ő rendezte ciklusokba a verseimet. Vele Szeghalmon ismerkedtem meg, amikor vendége volt egy rendhagyó irodalom órának. Elég rendhagyóra sikeredett, mivel az Ördög szépsége című, igencsak pornográf versét olvasta fel. Első kötetemről Kántor Zsolt költő, Kutas Ferenc és Kovács György újságíró írt kritikát helyi lapokba. Első publikálásom a Phralipe nevű cigány irodalmi folyóiratban történt, majd következett a Sárkányfű. A ma már igen sikeres Sárkányfüves gárdával Szegeden és Szarvason is részt vettem felolvasásokon. A Népszabadság 1998-ban közölt először, azóta évente három-négy alkalommal szerepelnek verseim a lapban. Második verseskötetem 1998-ban készült el Békéscsabán a Mokos József kör kiadásában Gyertyataposás címmel. Nemsokára közölt a Forrás, a Bárka, a Tekintet is. Sárándi Jóskának köszönhetően 2000-ben megismerkedtem a nemrég elhunyt Körmendi Lajossal, aki a Barbaricum Könyvműhely vezetőjeként két kötetemet is megjelentette. 2001-ben Az idegen irányt, 2003-ban pedig az Időviszony címűt. Mindkét könyvről több kritika is megjelent, többek közt Balázs Géza nyelvésztől (mindkettőről írt, egyikről a Kortársban, másikról a Forrásban), Kántor Zsolttól és Király Leventétől (ÉS). Balázs Géza meghívott vendégnek a Kossuth Rádión futó Tetten ért szavak című műsorába, valamint ő tartotta az Időviszony bemutatóját a szarvasi Granárium Zebra Klubban. Rádióban elhangzottak verseim a Bartókon és a Petőfin, valamint szerepeltem az m2-es tévéadón vetített Költőnk és kora portréfilm-sorozatban. Az eddig felsorolt folyóiratok után következett a Palócföld, Új Horizont, Tiszatáj, Irodalmi Jelen és az Új Forrás.
1996-ban érettségiztem a Péter András gimnáziumban, ezt követően megvetettem lábamat a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a JATE Budapesti Média Intézetében, sajnos diploma nélkül távoztam mindkettőből, végül a Népszabadság Oktatási Központban szereztem újságírói és korrektori szakképesítést. Iskoláim közti szünetekben pultos voltam a már említett Granárium Zebra Klubban. Újságíróként dolgoztam a Népszabadság Budapest mellékleténél, tárcáim megjelentek a Népszabadság Magyar Tükör oldalain is néhány alkalommal. Ezután dolgoztam a Szarvas és Vidéke hetilapnak, majd állandó munkatársnak felvettek a Békés Megyei Hírlaphoz. Csaknem két éves munkaviszony után létszámcsökkentés címén 2004 októberében elküldtek a laptól, viszont az akkor induló beol.hu ifjúsági Internetes portálnak a mai napig rendszeres jegyzetírója vagyok. Jelenleg családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozom. Szarvason élek. Szeretek horgászni.
A könyvet a Pauz Westermann jelenteti meg.
Ízelítőül két vers a kötetből:
Szesz, szeretet
Részegen rájövünk
Hogy legtöbb
Ismerősünket szeretjük
Fel kell őket hívni
Tudatni velük a szeretetet
Ők meg színjózanul hallgatják
Szánalmas vallomásainkat
Ritka a részeg
A vonal másik végén
Ritka a viszontvallomás
Az elismerés
Hogy már megint
Milyen jól berúgtál
Hiába
Neked minden
Ripsz-ropsz sikerül
Illik hozzád a szesz
Te vén csibész
Minden kortyodhoz gratulálok
Éljenek a magányos alkoholisták
Munkanap
Légypiszkos üvegen keresztül a tél
Akár barátságos is lehetne
Szél érkezett valahonnan
S most itt hisztizik a műhely körül
Ráncigálja a szerencsétlen nyárfákat
Elég baj az nekik
Hogy így megkopaszodtak
Sumákol az alkony
Pár percre nem figyelünk oda
Köpönyegét sötétre fordítja
Nem is örülünk hogy vége a napnak
Hajnalban ismét salakolás begyújtás
Nézni felidézni is unalmas
De mi lennénk a legjobban felháborodva
Ha bármi is megváltozna
Hartay kisprózái a márciusi Árgusban
