 |
| Ágh István |
(MTI) - Vasy Géza, az Írószövetség elnöke szerint a Kossuth-díjas költő az irodalmat nem önmagában valónak tekinti, hanem továbbra is olyan feladatokat felvállaló tevékenységnek, amelyben az önmegvalósítás közösségi érdekűvé képes válni. A magyar irodalomnak szüksége van Ágh István költészetére, "amely újólag tudatosítja bennünk, hogy milyen a hazánk, milyen a sorsunk, s ezzel élni segít" - vélekedett a Magyar Írószövetség elnöke.
Pécsi Györgyi irodalomtörténész Ágh István Kidöntött fáink suttogása című legújabb önéletrajzi regényét ismertette, utalva arra, hogy a Nap Kiadó gondozásában megjelent könyv három részre tagolódik. Az első, a Kidöntött fáink suttogása címet viselő rész a szülőföldet idézi fel, de kitér a család genealógiájára is. A második, Egymás mellett című részben Ágh István két házasságának történetét meséli el. A Virágárok című harmadik részben a '60-as, '70-es, valamint a '80-as években formálódó baráti kör alakjai elevenednek meg - jegyezte meg.
Szentmártoni János költő köszöntő beszédében kiemelte, hogy Ágh István "csöndes szívósságot, őszinteséget, erőt sugároz, példa ő a nagy rohanásban".
Ágh Istvánt, aki az ünnepségen elszavalta Velünk az angyal című versét, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma Teleki Pál-érdemrenddel tüntette ki a születésnapi ünnepségen.
A rendezvényen Faragó Laura előadóművész, valamint Kertész Péter és Nagy Anna színművészek léptek fel.
Ágh István - aki Nagy László költő testvére - 1938-ban született Felsőiszkázon. 1958 óta jelennek meg versei, álneve: Nagy István. 1961-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-könyvtár szakon. Hét éven át könyvtári munkát végzett, majd egy rövid ideig újságíróskodott. 1971 óta szabadfoglalkozású író, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Díjai: József Attila-díj (1969, 1980), Ady-jutalomdíj (1978), Életünk díj (1984), Artisjus irodalmi díj (1986), Kortárs díj (1989), Kossuth-díj (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1993), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1995), az Év Könyve díj (1998), Tiszatáj díj (1999), Déry Tibor-díj (2005).
