Hírek az utolsó spanyol gyarmatról

Irodalom

A spanyol nyelvű irodalmak egyik legfontosabbnak tartott - és komoly pályadíjjal, mintegy 133.000 euróval támogatott - regénypályázata az Alfaguara díj, amelyért Dél-Amerika, Spanyolország és Kuba írói vetélkednek. A tíztagú zsűri elnöke idén Mario Vargas Llosa perui író volt. A több mint ötszáz regény közül Luis Leante, egy spanyol irodalmi körökben is ismeretlen, alicantei író Meglátod mennyire szeretlek (Mira si yo te querré) című regénye győzött.
  Az 1963-ban született Luis Leante több verseskötetet, regényt, forgatókönyvet publikált, jelenleg latintanárként dolgozik a dél-spanyolországi kisváros, Alicante egyetemén.
Leante regényének előterében egy harminc évet átfogó szerelmi  történet áll, a hátterében pedig az utolsó spanyol gyarmaton élők embertelen sorsa. A díjátadáson Vargas Llosa kiemelte a regény elbeszélői erejét, a Szaharában élők életének szemléletes leírásait, valamint az író azon képességét, hogy a háttérben lévő politikai tablót a hősök életének szerves részeként ábrázolja.
A mű középpontjában egy ötven éves, krízishelyzetben lévő asszony áll, aki elvált és egy lányát is elvesztette. Egy véletlen folytán megtud valamit rég halottnak hitt vőlegényéről, és nyomába ered. A nyomok egy szaharai menekülttáborba vezetnek, ahova a férfi légionáriusként menekült. Ezzel párhuzamosan a regény felidézi a két szerelmes találkozását Barcelonában, 1975-ben.
A regény politikai témája meglehetősen új és feldolgozatlan a kortárs spanyol irodalomban. A műben tárgyalt terület, az egykori spanyol kolónia, a Spanyol-Szahara, mai nevén Nyugat-Szaraha, ahonnan 1976-ban, Franco halála után végleg kivonultak a spanyol katonai egységek, sorsukra hagyva az itt élőket. A spanyol katonaság a zaklatott belpolitikai helyzet és a hidegháborús nemzetközi fenyegetések miatt vonult ki. Az ottmaradottak helyzete ma is rendezetlen, a feloszlott spanyol gyarmat lakosai a mai Algéria menekülttáboraiban élnek.
A regényíró először tanárként, egy diákcsoport kíséretében járt a Nyugat-Szaharában. Később egy ex-légionárius társaságában látogatott vissza a nyomorúságos körülmények közt élők kolóniájába.
Munkáira, vallja Luis Leones egy interjúban, elsősorban a dél-amerikai irodalom, a történetek iránti érzékenység volt hatással. De írásmódját latin tanári gyakorlata is befolyásolta, főként Cicero retorikája. Hogy hátrányt jelent-e egy írónak vidéken élni, erre a kérdésre így válaszol: "a globalizáció korában mindegy, hogy valaki Aragónia hegyei közt él vagy Alicantéban. A nagy kiadókhoz eljutni bárhonnan nehéz." A díj, reméli, nem csak jelentős fordulatot hoz írói pályáján, de szélesebb nyilvánosságot is.