 |
|
Kertész Imre (képünk nem a párizsi felolvasáson készült)
|
(MTI) - A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő párizsi könyvszalon kivételesen nem egy országot, hanem harminc világhírű írót helyezett a március 26. és 31. között a Porte de Versailles vásárvárosban zajló könyves találkozó középpontjába.
A magyar díszvendég a mustra születésnapi pódiumán színpadi beszélgetés keretében találkozott francia közönségével. Több százan voltak kíváncsiak Kertész Imrére, sokaknak már csak állóhely jutott. A 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott magyar író valamennyi regénye megjelent franciául az Actes Sud kiadó gondozásában.
Manuel Carcassone irodalomkritikus, újságíró bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy a holokauszt-túlélő Kertész Imre egész élete tulajdonképpen egyfajta túlélés, hiszen a koncentrációs tábor után a kommunizmust kellett túlélnie. Ennek ellenére művészete elsősorban nem tanúságtétel.
Kertész elmondta, hogy amikor nekilátott a Sorstalanság megírásának, nem a tanúskodás érdekelte, hanem a "durva valóságból" akart művészetet csinálni. Az a kérdés izgatta, hogy az általa megélt tapasztalatból hogyan lehet regényt írni. Amikor Magyarországon a könyv 1975-ben megjelent, akkor a barátai azt mondták, hogy kár, hogy ilyen későn írta meg auschwitzi tapasztalatait, mert az olyan régen történt, hogy a téma már senkit nem érdekel. Kertész azonban meg volt arról győződve, hogy ez nem így van, mert a holokauszt valójában az európai civilizáció traumája. S egy ilyen trauma feldolgozásához véleménye szerint legalább három generációnyi időre és érettségre van szükség. Ezért érezte úgy, hogy a kultúra és azon belül a regény az egyetlen közeg, amely megőrizheti a holokausztot a jövő számára, s idővel lehetőséget adhat Európának a trauma feldolgozására.
Kertész szerint Auschwitz tulajdonképpen azért nagyon jó regénytéma, mert a borzalmak naturalista leírása sehova nem vezet, s az embernek teljesen meg kell újulnia ahhoz, hogy ebből művészetet tudjon teremteni. Kertész ezért saját bevallása szerint "kissé cinikusan", íróként tulajdonképpen csak örülhet annak, hogy a XX. század legnagyobb borzalmát megélhette, mert ő ebből teremthet új világot művészetében.
Arra a kérdésre, hogy más túlélőkhöz hasonlóan érzett-e bűntudatot amiatt, hogy ő hazatérhetett a koncentrációs táborból, miközben barátai odavesztek, Kertész egyértelmű nemmel válaszolt. Szerinte a lelkifurdalás érzése mögött valójában másfajta szégyen lapul: például a kollaboráció kérdése, amelyre a gyilkos gépezet kényszerít mindenkit a túléléshez. Ennek a gépezetnek az volt a célja, hogy meggyilkolja az embert, de eközben csak a vele való együttműködésben volt lehetséges a túlélés. Ezt a tényt a legnehezebb felismerni és bevallani, s ezt idővel a legtöbb ember el is felejtette - tette hozzá.
Saját zsidóságát illetően Kertész elmondta, hogy a deportálással őt egy olyan közösségbe taszították be, amelynek korábban nem volt tagja. Hozzá hasonlóan a budapesti zsidóság nagy része a negyvenes években nem volt vallásos, asszimilálódott és be akart illeszkedni a magyar társadalomba. Nem ismerte fel a veszélyt sem, amely fenyegette. "Olyan külső jegyekkel bélyegezték meg a zsidókat, amelyeket ők maguk nem is ismertek, s így hazugságból hazugságba sodródtak, ez jelenti valójából a sorstalanságot" - hangsúlyozta a Nobel-díjas író.
Kertész azt is elmondta, hogy a magyar nyelv meghatározta az életét: 1956-ban azért nem hagyta el hazáját, mert az anyanyelve és az ahhoz kötődő nagyon gazdag kultúra egyszerűen odakötötte. Soha nem tudta elképzelni, hogy más nyelven írjon. De magyarul manapság a legszabadabban Berlinben tud írni - fűzte hozzá.
Kertész Imre látogatást tett a magyar standon is. Több évi szünet után a Magyar Könyv Alapítvány kezdeményezésére és finanszírozásával a Párizsi Magyar Intézet (PMI) ismét önálló standdal szerepel a vásáron, ahol mintegy kétszáz francia nyelvű magyar vonatkozású könyvet vásárolhatnak meg az érdeklődők.
