Tömve van az Alexandra Panoráma terme, sőt, a hátsó sorokban szardíniaként összepréselődő érdeklődők sem tágítanak. A színpadon már a püspökhatvani Hatvan banda húzza: mind meglepően fiatalok (nagyjából húsz körül), de ennek ellenére gyakorlott muzsikusok, öröm őket hallgatni. A Rézbong Kiadó vezetője, Bércessy Gergely vezeti be az estet, ő szólítja színpadra Fábry Sándort és Sebestyén Istvánt. (Azt már csak később tudom meg, hogy a kiadó és Sebestyén István találkozása hogy esett meg: a Rézbong Kiadó egy korábbi székely népmesegyűjteménye kapcsán könyvbemutatót tartott Kakasdon, mely spontán össznépi anekdotázáshoz vezetett, ott bukkant fel Sebestyén, stílusosan, mint egy igazi népmesei hős, azóta pedig már a harmadik CD-jét adják ki, sorozatban.)
A pódiumra lépő Fábry persze nem hagyja ki, hogy a zenészpalánták frizuráját cikizze, valóban, van valami pikáns abban, hogy pörge kalap helyett a srácoknak a legfrissebb trend szerint van vágva a hajuk, de éppen ez is adja a bájukat: autentikus népzenei banda fiúzenekar külsővel álcázva. Fábry rögtön leszögezi, hogy szívesen kérdezgeti Sebestyént, a látszattól eltérően hallgatni is szeret, mert gyakran "csak kétségbeesésből" beszél annyit. Alaposan kifaggatja a székely mesemondót családja történetéről, gyerekkoráról, kiderül, hogy Sebestyén tízgyermekes, bukovinai székely család legkisebbjeként látta meg a napvilágot, és cipész volt civilben, mielőtt hivatásszerű mesemondóvá lett, bár számos mesemondó versenyen már korábban is sorozatban nyerte a fődíjakat.
A válaszok olykor egy csalimese fordulatait idézik, például arra a kérdésre, hogy vannak-e gyerekei, Sebestyén leszögezi: "nem tudom, hogy hol, merre, de szerintem vannak". Szóba kerül természetesen Berecz András, "nagy rajongója vagyok" hangzik a válasz. Fábry nem sokat szemérmeskedik, amikor összegzi, hogy "a könyv tematikája az erotika, a szerelem, azaz a pina körül forog", de a mesemondó rögtön biztosítja a közönséget, hogy "vannak lightosabb, capuccinósabb meséim is", ezeket arra az esetre tartogatja, ha olyan környezetben van, ahol "sok az entellektüell". A témamegjelölés végül is pontosnak tűnik, még ha a szerelmeskedésre és a nemi szervekre rengeteg csavaros, bújtatott kifejezés sorjázik is a szövegekben. Azért persze vannak szelídebb mesék is, hiszen Sebestyén Istvánt iskolákba, óvodákba is hívják, "bár az óvodásokkal vigyázni kell, nagyon kitanultak", és elárulja, hogy a gyerekek rögtön arra tippeltek, hogy békával együtt aludni kisbékákat jelent.
A könyv
Aztán ízelítőt is kapunk: Sebestyén István belefog a CD-n szereplő mesék egyikébe, azaz mesélni kezd A csorba leánról, akinek "csak az az egy kicsi bundás üregecske hiányzott a lába közül". Ne aggódjunk, a leán megkapja az üregecskét, még válogathat is közülük, csak éppen utána már olyan legényre vágyik, akinek a Jóisten kettőt adott, és gyorsan bele is fut egy furfangos fickó csapdájába (csak mert bizonyító erejűnek érzi, hogy annak mindkét csizmaszára le van vizelve). Finomkodásról tehát szó sincs, de ezeknek a meséknek mégis van valamilyen sajátos bája, méghozzá a furcsa, szürreális fordulatok miatt, melyek a legtöbb történetet átszövik, és olykor egészen hajmeresztő irányba fordítják: bármikor előkerülhet például néhány, házipatikából szerzett, röpködő, és "erőst karmos" üregecske.
A mesék többnyire régi, gyerekkori, otthoni mesefoszlányokból, vagy innen-onnan, borkóstolókon, bálokon hallott tréfás anekdotákból nőnek ki, és színesednek, gazdagodnak ilyen, csak Sebestyénre jellemző abszurd, sikamlós, de mégis autentikusnak ható történetekké: egyszerűen ragadnak rá. Hiába, így megy ez, ha "az embernek az antennái rá vannak állítva", persze, a legtöbb mesét Sebestyén nem pontosan így hallotta, "csak úgy, natúrba". Fábry rákérdez arra is, hogy mennyiben aktualizáltak a mesék, Sebestyén néha cifrázza ilyesmivel, például, ha egy szereplő "eldöcögött az internetes kávézóba", az persze a kocsmát fedi, a pletykás nénikét pedig úgy szokta jellemezni, hogy "olyan volt az öregasszony, mint az internet, szerette hordozni a híreket". Fábry kontráz, ő "térfigyelő rendszernek" hívja ugyanezt a jelenséget. Sebestyén végül ajándékkal búcsúzik beszélgetőpartnerétől, bukovinai szőttessel és házipálinkával.
A kiadványról még érdemes tudni, hogy a CD-felvétel szeptemberben készült népes közönség előtt, a DocuArtban, és a mesemondás mellett Sebestyén énekel is, szintén a Hatvan banda kíséretében. A CD-hez különleges könyvecske is tartozik, melyen a felvételen szereplő mesék találhatók. A zsebre vágható, vékonyka, stílusos könyv dévaj és huncut világa a Rézbong Kiadó nagyszerű grafikusát, több mesekönyvük (Tündér Erzsébet - Bukovinai székely népmesék, Az almából lett leány - Széki népmesék ) illusztrátorát dicséri. P.Szathmáry István színpompás, szellemes, eredeti rajzai tele vannak pajzánsággal, de éppolyan stilizáltak - ha nem rafináltabban -, mint maguk a mesék. Emlékezetes karakterek, bájosan groteszk figurák nyüzsögnek a lapokon, olykor még egy-egy, szoknya alá bújó férfiember árnyéka is visszavigyorog. Rendkívül ötletesek az apró részletek, néha egy-egy sikamlósabb utalásra csupán a rajzok pimasz humora vet fényt, nem véletlen, hogy már a címlapon is egy huncut ördögfióka köszönti az olvasót.
