 |
Ez azt jelenti, hogy egyetemünk az elmúlt három év alatt háromszáz oktatói álllást hozott létre, ami az elvándorlás szempontjából igen fontos. Egy másik fontos, említeni való dolog: diákjaink magukénak érzik az Egyetemet; nem érzik magukat másodrendű polgároknak. Ez egy nagyon lényeges dolog, hiszen az elmúlt évtized folyamán ez volt az a kérdés, amiről nagyon sok vita folyt. Az egyetemünkön, az oktatás színvonala, ha hagy is még kívánnivalót, minden híresztelés vagy félremagyarázás ellenére érzésem szerint jó. Ennek egyik bizonyítéke, hogy nagyon sok vendégtanárunk van; tehát a magyarországi oktatásnak, a magyarországi tudományos életnek sok olyan képviselője vesz részt egyetemünk életében, akik biztosítják azt, hogy színvonalunk jó legyen. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk tudatában annak, hogy nagyon sok tennivalónk van még, nagyon sok mindenen kell javítani.
- A Sapientia mondhatni a semmiből indult
- Miközben az egyetemi oktatást szerveztük, ezzel párhuzamosan nagyon fontos feladatunk volt az infrastruktúra kiépítése, az oktatáshoz szükséges feltételek megteremtése. Ennek érdekében ingatlanokat kellett vásárolnunk és ezek felszerelését biztosítsuk.
Jelenleg Csíkszeredában van megfelelő épületünk, a volt Hargita szállót alakítottuk ét. Kolozsvárott befejeződött a Bocskay-ház restaurálása, benne reményeink szerint a közeljövőben megnyitjuk a rektorátus épületét. Nemsokára beindul legnagyobb beruházásunk: a marosvásárhelyi-koronkai campus építése. Ezek olyan nagy anyagi hátteret igényelnek, melynek megteremtése még gondot jelent. Jóllehet a Magyar Köztársaság költségvetésében változatlanul szerepel az évi két milliárd forintos támogatás, ahhoz, hogy e terveinket megvalósítsuk, más erőket is mozgósítanunk kell. És én nagyon bízom abban, hogy az erdélyi társadalom rá fog ébredni arra, hogy saját jövéjének érdekében áldozatot kell hoznia. Enélkül az Egyetem nem fog tudni tovább működni. Ha csak arra építünk, hogy egy másik állam költségvetési törvénye alapján működtessük. Tehát az elkövetkező esztendőknek az lesz az egyik legfontosabb feladata, hogy az erdélyi magyar társadalom erőforrásait mozgósítsuk.
- Az EMTE több egyetemmel, művelődési intézménnyel kötött együttműködési szerződést.
- Nagyon fontosnak vélem, hogy egyetemünk működésének két esztendeje alatt sikerült betagolódnunk az egyetemi struktúrába. Ezt azt jelenti, hogy olyan kapcsolatokat építettünk ki romániai és magyarországi egyetemekkel, melyek révén ma már az egyetemi élet részévé váltunk. Sikerült szerződést kötni a Babes-Bolyai Tudományegyetemmel, ennek értelmében a BBTE tanárai taníthatnak az EMTE-n. Fontosnak tartom az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel épp az elmúlt napokban aláírt könyvtári szerződést, hiszen számunkra az EME jelenti az erdélyi magyar tudományosság központi szervét, intézményét, ami nélkül az egyetemi élet véleményem szerint nem tud működni. Szerződéses viszonyban vagyunk már a debreceni tudományegyetemmel, előkészületben van a pécsi, a soproni valamint a gödöllői Szent István Egyetemmel való szerződés aláírása. E tény jelzi, legfontosabb egyetemi partnereink úgy tekintik, hogy érdemes nekik az EMTE-mel fogllakozni, érdemes ezzel az egyetemmel szerződéses viszonyba kerülni., Mint ahogyan az is nagyon fontos dolog, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem rektora és jómagam is a magyarországi rektori tanácsnak meghívott résztvevőiként jelen vagyunk a rektori értekezlet ülésein, ahol megkapjuk mindazt a tájékoztatást, ami jelenleg a magyar nyelvű felsőoktatás számára fontos. Nagy jelentőségűnek tartom azt is, hogy Egyetemünk amellett hogy az oktatómunkát végzi, létrehozta a a Kuttaáso Programok Intézetét, melynek keretén belül ösztöndíjakat tudunk biztosítani fiataljaink számára, akiknek a munkájára számítunk, és akikből a következő tanárnemzedék kinevelését reméljük. A Kutatási Programok Intézete a általában nemcsak a Sapientia EMTE alkalmazottainak, hanem a magyar felsőoktatásban dolgozók számára is támogatást nyújt a kutatásokhoz.
- Melyek jövőbeli terveik?
- Sokan teszik fel nekem a kérdést: van-e ennek az egyetemnek jövője? Egyáltalán: hogyan tovább? Én úgy vélem, ma már elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medencei magyarság egyetemi oktatása egységesülőfélben van. Manapság divat az integrációról beszélni. Valóban, mindannyiunk érdeke az integrálódás Európába. De az integrálódásról beszélve ne felejtsük el, hogy a határon kívüli magyarságnak is integrálódni kell újra a magyar tudományos életbe és a magyar felsőoktatásba. Mi ezt feladatunknak tekintjük és ezt a feladatot vállaljuk.
|
