 |
Nagy Gabriella költő, író, szerkesztő, kritikus, irodalomszervező
Könyvei: Vállalok bérbe sírni (versek, Palatinus, 2000)
Idegen (regény, Palatinus, 2003)
Nagy Gabriella: Idegen
NAGYOPERETT-PARÓDIA STÍLUSÚ BAROKK SZINGLIKÖNYV
Az Idegen egy nagyoperett. Áriákkal, betétekkel és ármányokkal, furfangokkal, temérdek szerelmi szenvedéssel. Ezt a stílust támogatja a történetbonyolítás, a stílus, a díszletezése, a bizonytalan korba stilizált nyelv, az érzelmi dinamika.
Női Bűn és Bűnhődés: állandósult szorongás és lelkiismereti válság. Legjobb pillanataiban Austin, és Gozsdu, és Lehár meg effélékre emlékeztető szöveg. A könyv hősnőjének kevesebb jó pillanata van, mint Köves Gyurinak a Sorstalanságban! /Gordon Agáta/
A századfordulón publikáló, elismert, egyenrangúságot kivívott magyar írónőket, a szövegeikben emancipálódó, önérvényesítő #8220;női szubjektumot", és ezzel a női tapasztalatot az elmúlt ötven év az irodalmi kánonhoz úgylátszik méltatlannak találta. Az elhallgatással elvesztett, megsemmisítésre ítélt szerzők hiányát férfi/as, vagy búvópatak-szerű nőirodalom töltötte ki, ezzel az irodalom sokszínűsége is eltűnt. A nőirodalom-, és elismerésének hiánya többféle következménnyel járt. Többek között azzal, hogy az ezredforduló írónő generációiban - Psychék, Carmenek, Maria Magdalénák /írónők és szövegeik/- a férfiak által megkreált és éppen ezért korlátolt, férfivágyak mentén erotizált hősnő-áldozatok születnek újjá és kerülnek válságba. Nagy Gabriella Idegen című regénye egyszerre a férfi elvárásoknak való megfelelés és az ennek való megfelelés lehetetlensége is, az "ismerős#8220; nő-szerep bomlásának pillanata, amit a szerző tudatos, dekandens-rokokó, lázadó nyelve zilál szét. A kísérlet tétje: lehetséges-e Psychét, Carment és Mária Magdalénát alakítani, és a szenvedély-nyelv formálása mentén a női objektum-pozicióból kilépni. /Bódis Kriszta/
|
