 |
| Orbán János Dénes, Szálinger Balázs, Szilágyi-Nagy Ildikó, Horváth Viktor és Nemes Z. Márió |
Balázs Imre József, Gáll Attila, Horváth Viktor, Nemes Z. Márió, Szilágyi-Nagy Ildikó, Orbán János Dénes szerepeltek a JAK-esten. Izgalmas kezdésként szolgáltak Orbán János Dénes hol lírai, hol pikáns, humoros versei. A színvonalas folytatás sem maradt el: Balázs Imre József a vidrák természetéről, majd a múzsák törvényeiről verselt igencsak humoros megközelítésben. A továbbiakban Gáll Attila újabb verseiben gyönyörködhettünk, egy-egy költemény visszakacsintott a szerző Napló az émelygésig című kötetének hangulatára is.
Szilágyi-Nagy Ildikó megmutatta, hogyan kell XXI. századi módra szentimentalista regényt írni. Majd Horváth Viktor erotikus műfordításai csigázták fel a közönség képzeletét, ezt követően Horváth a prózaírói vénáját is megmutatta, egy, a XVI. században játszódó, törökökről szóló regényrészletével. Nemes Z. Márió versei közül a befalazott kézről szóló nyerte el a jelenlévők tetszését. A fellépés izgalmasabb része azonban a szerzőkkel való beszélgetés volt.
?Nem szabad saját homokozónkban játszani?- fogalmazott Szálinger Balázs költő, az est moderátora. A kemény kijelentés arra vonatkozott, hogy a magyarországi és az erdélyi irodalom berkeiben a szerzők nemigen küldenek határon túli folyóiratokba írásokat, így pedig ki-ki csak a saját nyelvterületének alkotóit ismeri.
A meghívottak véleménye megegyezett Szálingerével. Szilágyi-Nagy Ildikó szerint azonban ez még nem akadály és nem szab határokat. Kovács András Ferenc költő példáját hozta fel, akinek szövegeivel egyetemi évei alatt ismerkedett meg, és csak később tudta meg, hogy a versek erdélyi költő tollából származnak. Szilágyi szerint a közös nyelv erősebb a határoknál. Szálinger azonban nem volt ennyire optimista, ő úgy látja, az irodalomnak vannak határai, sőt különbözik is egy erdélyi alkotó írása a magyarországi szerzőétől.
Balázs Imre József erre reagálva megállapította: egységes a magyar irodalom, amelyen belül sokféle erős hang van. Mind a magyarországi, mind az erdélyi alkotók esetében gyakori az irónia használata.
A továbbiakban Nemes Z. Márió elmondta: nagy öröm számára más magyar nyelvterületeken felolvasni, hiszen másképp hatnak a szövegei egy ismeretlen közegben. Azt is hozzátette, fontos a szocializálódás ebben a szakmában, erre pedig irodalmi táborokban sok lehetőség nyílik.
Horváth Viktor szerint nem a határokkal van a baj, hanem azzal a ténnyel, hogy az emberek nem igazán olvasnak, az irodalomnak nincs már akkora szerepe, mint korábban. Bevallása szerint ritkán olvas kortárs szerzőket, így az egységes irodalom kérdéséhez sem kívánt hozzászólni.
A vitát kötetlenebb beszélgetés követte: úgynevezett irodalmi szocializálódás történt a magyarországi és az erdélyi szerzők, no meg a közönség körében.
