| Írók Esztergomról - Kozma György
El kéne mennem Esztergomba
Esztergomban volt ugyanis hercegprímás Pázmány Péter, az ősöm. A dédnagynéném, Ritoók Emma szerint az unokatestvére volt ősöm. Ráadásul Pázmány fiatalon még református volt és egy iskolába járt Bethlen Gáborral (akinek a nagymamája szintén az ősünk). Pázmány, miután áttért katolikusnak, Bethlent (illetve egyik prédikátorát) "a zsinagóga szamarának" nevezte egy levelében. Elnézést kérek mindenkitől, aki szívesen sértődik meg vallási ügyekben, de szeretnék pár dolgot újragondolni ez ügyben. Mivel az őseim közt, (és ebben nem vagyok egyedül) mint látható, voltak reformátusok és katolikusok (és zsidók és muszlimok), Esztergom és a székesegyház mindig eszembe juttatja, hogy hogyan is lehetne megbékíteni a bennünk néha felhorgadó haragokat. (Az külön érdekesség, hogy az őseire oly büszke Ritoók Emma és bátyja Zsigmond éppen a mostanában vitatott Telekivel együtt küzdöttek a zsidókat értelmiségi pályákról kirekesztő numerus clausus - zárt szám - érdekében. Rokonuk és barátjuk, Kozma belügyminiszter szívrohamot kapott és meghalt, amikor kiderült, hogy az általa kiutasított menekülő zsidókat az SS lemészárolta Kamenyec Podolszkban 1941-ben.) Talán e családi múlt miatt is adódott, hogy Emma néni naplóját ötven évre zároltatta, és csak mostanában lehetett először belenézni. Így derült ki számomra a Pázmány-rokonság, s vele együtt együtt Bethlen, s az ő rokona Rákóczi és Bocskai, az ő sógora, Báthory, az ő rokona Zrínyi és Zápolya, az ő unokatestvére Hunyadi. Emiatt újra kell olvasnom a történelmet. Ezért még egyszer elnézést kérek, hogy inkább szellemtörténeti dolgok jutnak eszembe Esztergomról, nem a Duna-part és nem a kávézók, és nem a harangzúgás. Bethlen ellen az volt Pázmány kifogása, hogy a kancellárja Péchi Simon az unitáriusok vezetője. Aki megtanult héberül (és arabul), közvetít a szultánnal folytatott tárgyalásokon, és az a véleménye, hogy a zsidókat nem elutasítani kell, hanem szabad tőlük tanulni. (ne feledjük, még a XX. század első felében a katolikusok eltanácsolták híveiket az Ószövetség olvasásától. Ritoók nagyanyám engem is óvott tőle.) Hiszen mégiscsak érdekes, hogy Ábrahám szembe mert szállni az uralkodó pogány államvallásokkal (ahol emberáldozat is volt) és egy belső látomás hangjára kezdett el hallgatni. Hasonlóan Mózes, vagy Dániel is szembe mert szállni Egyiptom, majd Babilon hatalmas uraival és sikeresen kitartottak a láthatatlan egy isten mellett. Más zsidó próféták saját királyaik szerintük (vagyis az általuk szóló irgalmas Mindenható szerint) hibás politikájukat ostorozták. Honnan tudjuk, hogy ők léteztek? Onnan, hogy a zsidók vették a fáradságot, és leírták, amit mondtak. Az ökörbőr, amire a tant másolták annyiba került, mint egy ház. Úgy tűnik, értéke volt a szónak körükben. Gyerekeik mind iskolába jártak, már a mi időszámításunk előtt kilencszázban is (korabeli cserepekből tudjuk.) Leírták és tanították, hogy azt mondta Mózes: szeresd felebarátod, mert olyan ő, mint te. Sőt, szeresd az idegent, mert te is idegen voltál Egyiptomban. De nemcsak azért fontosak a zsidók, mondja Péchi Simon, Bethlen kancellárja, mert a Józós Késztős (az unitáriusok szerint minden szót le kell fordítani, s a messiás-krisztosz felkentet, a jesuá-jézus szabadítottat jelent, s hogy rímeljen fordítható józós-késztősnek) is a prófétáktól vett idézetekkel szónokol. És azért is fontosak, mert tudták, hogy nem elég "hinni" és beszélni a felkent ( a sokszor üldözött, esetleg megölt próféta) csodáiról: a Láthatatlan Teremtő (hisz a jé-há-vé-há, a jehove azt jelenti Léteztető, a létige műveltető alakja egyszerűen) hassa át a mindennapi életet! És a zsidó mesterek beépítették az életükbe a tanulságokat. Azt mondja isten embere, hogy "ne süsd meg a gidát anyja tejében"? Nem elég ismételgetni, hogy ne légy kegyetlen. Külön kell tárolni, külön kell enni a tejes és a húsos ételeket. Arról beszél, hogy "befedte fejét a pap", akkor fedjük be a fejünket. És mindig vigyáztak arra, hogy az ellenvéleményeket is feljegyezzék. Vörös tehén hamuja? Mert a tehén a makacsságot, a vörös a szenvedélyt jelképezi, jelképként égetjük el és ajánljuk a teremtőnek, aki így minket újjáteremt, eltakarja bűneinket. A "Talmud" (ami biblia-tanulást jelent) feljegyzi a különféle értelmezéseket, a vitákat arról, hogy miként lehet ébren tartani a próféták (vagyis az Egyistennel találkozó emberek) szavainak emlékét, s a Templom eszközei, a szertartás rendje mind jelkép, a lelki gyógyulás szentélye, a róla szóló tanítások ismétlése is segíthet a bajban. Mivel a zsidók tudnak héberül, tudják, miket idéz a Józós Késztős, tudják, ki mindenki lehet "jesuá-masiah", szabadított és felkent, ezért természetesen nem nekik kell a krisztiánusoktól (a magukat szavakban a felkenthez közelinek vallóktól) tanulni arról, hogy hogyan kell a Teremtőhöz közel kerülni. Hanem fordítva. Ehhez azonban - hogy Pázmány vagy bármelyik korábbi és későbbi egyházi vezető a XX század előtt elfogadja ezt - olyan szerénység kellett volna, ami Lutherban sem volt meg, még ő is beleesett a zsidógyűlölet csapdájába. Mint oly sokan a katolicizmus hősei és szentjei közül is. Mint éppen Pázmány Péter néha. Azonban miközben fontosnak kell tartanunk, hogy tudjuk, hogy a zsidóellenesség ostoba és gonosz pogány babona, mégis fontos tudni, hogy gyakran nemes szándékokat torzít el és nem feltétlenül kell lekicsinyelnünk a kereszténység egyéb eredményeit. Vagy egy-egy antiszemita kirohanás miatt nem kell letagadnunk Pázmány (és eszmetársai) egyéb érdemeit (csodálatosan prédikál, nyelvi bravúrjai lenyűgöznek). Nehéz egyensúlyozást kíván az élet és nem lehet fájdalom nélkül megúszni sem a tanulást, sem az útmutatást, sem a vezetést. Nekem sikerült ötven évet úgy leélnem, hogy nem kellett szembenéznem az elmúlt több ezer év legnehezebb gondjaival. Ha nem szólnak az őseim, most sem jutna eszembe ilyen ügyeket tanulmányozni. De szólnak. És csak azért, mert nagy emberek, nem kell velük mindenben egyetérteni. Legalábbis, ha a prófétákkal, vagy a próféták unokáival, a mai zsidókkal szállnának szembe. Azt mondja Pázmány, az esztergomi érsek Alvinczinek, Bethlen prédikátorának: ********
(Kecskeméti-Ryttoh ) Kozma György (Uri Kászim) (Közmagyar) - író, grafikus, dramaturg, 50 éves, két gyerek apja. Három regényt írt 86-98 között. Többek közt arról, hogy ősei közt felbukkant Vazul, Hunyadi Mátyás, Pázmány, Bethlen, Balassi, Dracula, Szulejmán szultán és Dávid király, sőt Marx és Rotschild és a Gólem is. |
