Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd

Egyéb

FINÁLÉ
(A Norna Network stúdiójában. Fölcsendül a Gyászinduló. A képernyőn a belváros romjai. Verdandi, Urd és Skuld a nap kommentárjait olvassák föl. Később kerekasztal-konferencia kezdődik, és megérkezik a stúdióba Wolfart és Gelfrat)

VERDANDI:
Ősz van. Sorsfordító időket élünk,
S míg Wormsban alkonyul,
Az egy tekintet Niederland egén csüng,
Majd elhomályosul;
Ősz van... Mostantól új
Időt számítunk itt, a fölmosatlan,
Gyászfátylas tetthelyen,
Hol végetért egy hosszú pillanatban
A túlvidám jelen.

URD:
Alattvalói voltunk
Délelőtt,
S a nádszálkarcsu Notung
Földre dőlt;
Láttuk mind égre nőni:
Szemünk láttára szétszakadt!
Állunk az üres őszi
Ég alatt.

(A kivetítőn megjelenik Siegfried képe)

SKULD:
Istenülése elmaradt,
De űr tátong utána...
Emlékezzünk Wotanra,
Akit szolgált az élcsapat.

(A kivetítőn Worms)

VERDANDI:
Szokatlan arany alkony
A lángnyaldosta parton:
A Rajna csíkját vérpatak
Színezte át, s a milliós Worms
? Mert így ítélt a rendhagyó sors ?:
Urától mentes és szabad.

SKULD:
Függetlenség napja, vagy
Csuklónkra kattan új lakat?
Emlékezzünk Wotanra,
Pásztázva most az árva
Szemhatárt.
Szíven üt-e hiánya?...
Egy törpe hágta át a
Szent szabályt.

(A kivetítőn megjelenik Hagen képe)

URD:
Az aljasság napján tükrébe ásít,
És vérfürdőt vesz Alberich fia.
A holt betű is kiabálni látszik:
R a j n a i I p a r N i n c s G a r a n c i a.

(Kerekasztal-konferencia)

WOLFART:
(jön)
Worms törhetetlen?! Állóvíz a Rajna?
Kik hirdették ezt? Mi, mindannyian.
A Mittét hájas füstfelleg takarja,
Szennyáramtól barnállik a folyam:
Szeptember mocskától. Alakulóban
A tartomány... Hős helytartója hol van?
Elhagyta a bepiszkolt szenthelyet,
Hogy idelent féltucat kancsal ördög
Megírja s elpróbálja Ragnaröcköt,
Pernyével, porral permetezve meg
A Rajna színarany vizét, mely üszkös
Terhétől fölfortyanva hömpölyög
A kacskaringós rakpartok között
? Maga mögött hagyva a hullabűzös
Várost ? Rotterdam dokkjai felé...
S Worms már egy ismeretlen istené.

URD:
Betűzünk híreket, míg egymásba ér az éj s nap,
S eszünkbe jut nemegyszer a gleccsermélyi
korszak,
A zúzmarás idő, mikor a magas Észak
Jégpáncéljára Dél szikrái záporoztak...
Mert atlétáinak legjobbikát
Is elvesztette Észak, és engedett a rossznak:
Eldőlt Wotan előtt a végső barrikád;
Mi behunytuk szemünket,
És megtörtént a bűntett:
Már nem olyan, mint volt azelőtt, a világ.

VERDANDI:
Worms! Salátástál élénk fűszerekkel:
Minden növénynek jut kitüntetett hely,
Jellegzetes minden külön zamat;
Saját helyén saját helyére nem lel,
S a rész törekszik: akkor boldogabb,
Ha egészének saját nevet ad.

SKULD:
Rész és rész násza, boldog szorzat-összeg:
Össztáncuk szédület;
S mi megtesszük gyümölcsöző jövőnek
Testvériségüket!

URD:
Részek, mint rétegek, külön hazákban:
Fölül, középen és alul.
Különbségük üdvös egyformaságban
Oldódik föl nyomtalanul.

WOLFART:
Worms: olvasztótégely! gyűjtőmedence!
Itt minden ősnek magas polca van;
És itt az égtáj mindegyik lelence
Az úr torkának ugrik szomjasan:
Küzd, hogy vérét urával elkeverje,
Elsőségéért váltig verekedve...

VERDANDI:
Hol húzódnak a törésvonalak,
Melyek mentén megroppan a világrend?

URD:
A láng tulajdon országába kap:
Wotan mondott a villongásra áment.

GELFRAT:
(jön)
Két fél küzdött, egyetlen part szakadt...
A lélekvesztő! ő mozgósitotta
A védelmet s a bosszú osztagát;
Gyöngéinket vitorlájába fogta:
Remény sürget, hátráltat gyávaság.
Hazárd isten dönt: földre hull a tornya,
És játékasztala a Nulla Zóna.

EGYÜTT:
Döfje ki szemét újabb kőriság!

GELFRAT:
WotanWorld ? örökrend! Félistenek
Gőggel berendezett köztársasága!
Örökjog? Fürgén oszlat balhitet
Egy hálátlan vendég, a Rajna árnya...
Kik állították: nem zavar vizet
A terrortörpe, csöpp sátán-palánta?
A kétkedőket helyszínelni várja
A Nemzetbiztonsági Kabinet.

WOLFART:
Hallgatunk, míg egy világ omlik össze,
De számbavesszük élő részeit;
Ha már a három norna így kötözte
A Végzetszálat: Wotan vért veszít,
S a város megváltatlan mindörökre,
Mert fényesebb Siegfried nem érkezik.

URD:
Végünk van, hogyha puhul a pöröly,
Amely Nidhögg méregfogát kitörte;
Ha níbelungok napja tündököl,
S történelmet csinálhat bárki törpe.

Függöny

FINIS