1. (az élet)
Mire kitudódik, már semmi sem
olyan feszes; a mell, a combizom,
a látás lazasága, közönye, mint lassan
adagolt méregcseppek, siettetik a
krákogást s a végső, kínos köpetet.
2. (a fiatalság emléke)
Ha visszasüt, még változatlannak
tűnhet némiképp; az átmeneteket
a harmadosztályú álmok szférájában
kell keresni, és ami az Isten tartozását
illeti, arról jobb nem beszélni. Inkább
sétálj árnyas ligetekben, mielőtt a
sivatagi magány elemészt.
3. (Házsongárdi sírok)
Micsoda nem-találkozások. Borostyán-
csokrot szorongatva kamasz gátlásokkal
imbolyogsz mint gesztenyeág azok áldozata
után kutatva, akik valamikor szerettek.
Lehetne fény, lehetne nyár ? de csak
bénító sekélység, csak a mélység őrülete.
2003. május 7.
