Hajadba és ruhádba és bőrödbe is befúrta
szöszöske magvával magát ? mely szállt, porolt ?
a rózsabogyó. A gép darált, darált. Halleluja ?
mondtad csak úgy magadnak. Csüggtél láncodon,
s derültél e helyt, mint ki rendeléssel jött ide,
nem toloncoltatással. Bár a sok alávetett
gyanakvón méreget arcot, szemet, s főképp kezed,
a körmödet vizslatja, ahhoz ez mind semmi se ?
gondoltad ? ülhetnél, mint trónuson, hátad megett
a lelkiismerettel. És megszólítottak ott,
hogy állj fel, és hívtak is beljebb, egyre felfelé.
Úgy intettél nemet: égett tüsköktől mardosott
sebed. Mily balga hit: hogy lázadásnak ez elég.
