Napokon át szakadt a hó,
surrogó lapáthang a fénylő fagyon,
hajnali, déli, esti koncert kívül az ablakon,
hol a világ topog, huhog, káromkodik.
Rézorr kapitány és összes bajnoka,
kevés pálinkával a kihűlt gyomorban.
Aztán, ha kisüt a nap, ők szétszélednek.
Haszontalan banda, borzas őslények
és pogány, korhely boszorkák
sütkéreznek a rügyhajtó sugáron,
amíg őket is dédelgeti a maradék idő,
a dúsgazdag nincstelenség puha fészke,
egy illúziótlan jövő dongó várócsarnoka.
