Esténként hársak alatt üldögélek
egy középkori ház udvarán, sör és
mézlikőr mellett szelíd verseket
fordítok, a túrótortán kúpban áll
a sok-sok mazsola, a pincérlány
uramnak szólít, mosolya kedves,
körülöttem mindenki halk, egy veréb
az asztalra száll, a fecskék ma is
gyakorlatoztak a Mária-templom
körül, a sarkon ott ült rezzenetlen
a két szoborember, egy lány cilinderrel
a fején hegedült, a levegő langyos,
a város lágy, a versek szelídek
