A most első ízben közzétett tanulmány Mészöly Miklós hagyatékában maradt fenn. Jelen formájában bizonyos értelemben rekonstrukció; fennmaradt ugyan egy a végleges tisztázathoz közelinek tekinthető gépirata (számos törléssel, kézírásos beszúrással, javítással), azonban még ez sem a Mészölytől megszokottan gondos kivitelezésű nyomdai kézirat; de megtalálhatók további kézirattöredékek, szövegvariánsok is egy más szerkezetű, ám lényegében már a teljes szöveget tartalmazó korábbi változattal együtt.
Az írás Mészöly Miklós nagy történetfilozófiai esszéinek sorába illeszkedik (TUDAT ÉS NEMZETTUDAT; FÉLELEM ÉS DEMOKRATIKUS ÉRZÉS; EGY JÖVENDŐ NEMZETTUDAT FELÉ), s a nyolcvanas évek elején, valószínűleg 1983-ban készült (erre utal, hogy az egyik változatban az író hivatkozik már a TUDAT ÉS NEMZETTUDAT c. tanulmányra). Fontosságát az is mutatja, hogy már készültekor, különböző alakváltozataiban sok barátjának megmutatta, s javaslataikat megszívlelve, beépítette azokat fogalmazványaiba ? s noha többek tanácsára utóbb mégis elállt a teljes szöveg közlésétől, annak egyes részleteit (KÉT PER, KÉT TÖRTÉNELEM; KÉT EMLÉK) az itt olvashatótól némileg eltérő, bővített-átszerkesztett formában ? és a teljes szövegre való utalás nélkül ? megjelentette; az esszé számos gondolatát, megfogalmazását egyébként is átvette más írásaiba.
Mégis, a teljes szöveg mindmáig kiadatlanul maradt ? ma is csak találgatni lehet, hogy végül is miért. Elképzelhető, hogy Mészöly annyira ?forrónak? érezte akkoriban a téma ilyetén tárgyalását, hogy még a rendszerváltás idején sem hozakodott elő vele nyilvánosan? Valóban nem volt volna iránta érdeklődés, mint arra a KÉT PER... szövegében utalt? Nem érezte még annyi átdolgozás után sem ?késznek? az írást? Talán a kortársi emlékezet őriz még valamit a keletkezés körülményeiről; talán a levelezés majdani feldolgozója talál dokumentumokat erre vonatkozóan is.
A közlés a csaknem véglegesnek tekinthető gépiraton alapul. Megjelöltük, de nem hajtottuk végre Mészöly talán csak fontolgatott, talán elhatározott rövidítését. A szövegváltozatok között fennmaradt töredékek, olykor hosszabb, egybefüggő szövegrészek nem illeszthetők be a végleges változatba. (Mészöly munkamódszere volt, hogy a korábbi változatok feleslegessé vált gépiratát kettétépte, s az üres hátlapokon írta újabb jegyzeteit ? így számos korábbi formáról lehetnek sejtéseink.) A végleges formába öntés tendenciáját jelzi, hogy Mészöly nyilván nem akarta szövegét konkrét szöveghelyek hosszas elemzésével, túlságosan is távoli párhuzamok említésével tovább nehezíteni; ezért maradt ki például Marx tanulmányának, illetve sejthetően Toynbee egy írásának tárgyalása (s ezért döntött esetleg a párszipárhuzam elhagyása mellett is). A szöveg majdani elemzői nyilván feltárják majd Mészöly Miklós forrásait (ő alig hivatkozik ilyenekre a tanulmányban); a majdani munkához talán támpontot adhat, hogy a kéziratot őrző dossziéban a tanulmány mellett található Várdy Péter munkájának fénymásolata: BEFEJEZETLEN MÚLT ? MAI MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG (1980) ? számos ceruzajelzéssel, aláhúzással: nyilván ez a tanulmány volt Mészöly gondolatmenetének legfontosabb ösztönzője. (Meglehet, e munka párdarabjának is szánta tanulmányát a KÉT LEVÉL című írásban emlegetett kötettervben; l. NEGYEDIK ÚT. Szombathely, 1990, 229?240.)
Mindazonáltal: meggyőződésünk, hogy ez a tanulmány Mészöly egyik legfontosabb gondolkodói teljesítménye, s mostantól itt az ideje, hogy helyet kapjon nagy történelmi dolgozatai mellett ? hiszen valóban azt az analíziseiből eddig hiányzó láncszemet képviseli, amelynek meglétéről a kézirat egykori olvasói természetesen tudhattak, de a nyomtatásban megjelent írások ismerői is sejthették létezését a különböző publikációk illeszkedő mozaikköveiből. Emez írások összefüggései nyilván Mészöly egybegyűjtött tanulmányainak kötetét lapozva tárulnak majd fel igazán; önálló közlését azonban aligha kell indokolni az író tisztelői s aligha mindazok előtt, akik hajlandók felelősen gondolkozni az itt felvetett témákról.
W. A.
