Bőrömön érzem a hosszú, vizes fű
sok kaparászó karmahegyét,
ahogy csapzottan és vakon nyomakodva,
kövéren furakodva kutatja
a felleg elcseppenő csecsét.
Körbeburkol az avarillat, a bomlás,
erdei rothadásszag,
őrlik az ászkák, bogarak lakják,
földigiliszta ássa.
Mit tudom én, ki vagyok, mi a célom ?
ég, föld elfogadott.
Letüdőzöm a hűvös és édes
kora reggeli bodzaszagot.
